A madridom.hu csapata úgy gondolta, hogy Puskás Ferenc emléke előtt tisztelegve kötelességünk elindítani egy rovatot, amely kizárólag róla, a “leghíresebb magyarról” szól. Rovatunk keretein belül lesznek a későbbiekben életrajzi írások, történetek, különböző érdekességek. Kiderül hazánkban és külföldön miként bánt Puskással a sajtó, valamint szeretnénk bemutatni, hogy mind a mai napig mennyire tisztelik őt mindenhol a világban. A rovatban találkozhattok majd exkluzív interjúkkal is, amelyekben szakértők, egykori barátok mondják majd el véleményüket, emlékeiket Puskás Ferenccel kapcsolatban.

Sorozatunk első részéhez Farkas Norberttel készítettem interjút, aki a spanyol futball szakértője, és rengeteg dolgot tud az országról, Puskásról, és úgy egyáltalán az egész miliőről, ami körülveszi a spanyol labdarúgást. Olyan emberekkel sikerült már interjút készítenie, mint Vicente Del Bosque a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, de említhetném Butraguenót vagy éppen Mijatovicsot, akik ezer szállal kötődnek a Real Madridhoz. Norbival a Sport TV székházában találkoztam, ő pedig remek történeteket mesélt, és elmondta, Puskással kapcsolatban soha nem volt negatív tapasztalata…

_BBF35111. Spanyolországot járva, mit tapasztaltál, hogyan reagáltak az emberek Puskás neve hallatán?

„Él a közhely, mely szerint Puskás nevével bárhol a világon lehet fizetni, nem csak Spanyolországban, tényleg bárhol a világon. Spanyolországon belül Alicantéban, Barcelonában, Madridban, vagy éppen Sevillában, akár a legeldugottabb kis településen, faluban is, Puskás neve ismerősen cseng. Mondanom sem kell, hogy a két leghíresebb magyar Spanyolországban Puskás és Kubala. Puskás valamivel közelebb került a madridiakhoz, Kubala pedig a Barcelonához, de tudni kell, hogy a két ember között kiváló volt a kapcsolat. Sőt, Madridban, Puskás korábbi lakásától nem messze, van egy kis étterem, ahol rendszeresen összejárt Kubala, Puskás, és harmadikként Di Stéfano. Meg is mutatták nekem azt a sarkot, ahol ők általában hétfőnként leültek, és nagyokat diskuráltak. Kubala tizenegy évig volt a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, és épp Del Bosque mondta azt, hogy az ő idejükben egyetlenegy szövetségi kapitányt ismertek, Kubalát.”

2. Azért gondolom Puskás neve hallatán sem jöttek zavarba…

„Puskás nagyon fontos alakja a spanyol labdarúgásnak. Ő nem volt éppen fiatal, amikor a Madridhoz érkezett, ennek ellenére zseniális pályafutást futott be. Mégis, ő elsősorban emberi kvalitásaival lopta be magát a spanyolok szívébe, nem feltétlenül a labdarúgó tudásával, ami persze átlagon felüli volt. Di Stéfano fogalmazta meg egyébként a legjobban azt, hogy ki volt Puskás. Azt mondta: „Puskás a valaha volt legjobb ember, aki futballcipőt húzott a lábára.” Imádták a társai, csak jót mondanak róla. Zoco nyilatkozta Puskás halálakor, hogy nagyon sajnálja őt, és sajnos ezt majd nem mondhatja el mindenkiről. Tehát Puskás tényleg belopta magát a madridiak szívébe. Amikor meghalt, akkor készültem egy dokumentumfilmmel, és az akkori Real Madrid edző, Fabio Capello vállalt egy nyilatkozatot, aki óriási tisztelője Puskásnak, és ő is csak szuperlatívuszokban beszélt róla.”

3. Volt bármilyen negatív tapasztalatod Puskással kapcsolatban?

„Soha semmilyen.”

4. Volt szerencséd interjút készíteni Vicente del Bosquéval, a spanyol válogatott szövetségi kapitányával, de beszéltél a Marca, valamint az AS szerkesztőségi vezetőivel is. Kérlek, meséld el, ők milyen hozzáállással beszéltek Puskásról…

„Az AS-nek a főszerkesztő helyettesével, Alfredo Relanóval beszélgettem, aki azt kell mondjam, hogy a spanyol média egyik legjelesebb képviselője. Olyannyira, hogy ő volt az, aki annak idején bevezette a fizetős tévézést. Francia mintára fizetőssé tette a mérkőzések közvetítéseit. Zseniális író, több könyve jelent már meg. Relano, Puskást külön nem emelte ki, de az Aranycsapatot A-tól Z-ig elmondta. Mikor elhunyt Puskás, akkor a Marca jelenlegi főszerkesztő helyettese, Juan Ignacio Gallardo összeállította mindenidők legjobb Real Madridját, és abban a csapatban ott volt Puskás is, sőt, azt is mondta, hogy annak a csapatnak a kapitányává tenné meg őt. Puskás szinte minden héten előkerül valamelyik lapban, mert mindig van még valami rekord, ami a nevéhez fűződik, és ez óriási dolog.”

5. Puskást a spanyolországi karrierje kezdetétől a tenyerén hordozta a spanyol sajtó?

„Nem hiszem, hogy annak idején olyan nagyon sokat foglalkoztak volna Puskással. Én beszéltem Di Stéfanóval, aki azt mondta, ők tudták, hogy a Honvéd milyen nagy mérkőzést játszott abban a BEK kiírásban a Bilbao ellen. Tehát tisztában voltak a képességeivel, Santamaría is erről számolt be.”

6. Egészen 1956-ig Magyarországon is sztárként kezelték Puskást, majd a disszidálása után, teljesen tabutémává vált itthon. A spanyol lapokban azonban szinte minden héten, a címlapokon szerepelt…

„Itt a „sztárság” fogalma az érdekes. Az akkori szó nem összevethető a maival. Puskás tényleg sztár, világsztár volt. Ő egy olyan világban volt sztár, amikor nem volt internet. Mit jelentett akkor sztárfocistának lenni? Az emberek szerették a játékosokat, jó fizetésük volt – egyébként Di Stéfano mondta, hogy jól keresett, de jobban is kereshetett volna –, ismertek voltak. Puskásnak nem voltak sztárallűrjei, teljesen véletlenül találkoztam egy korábbi szomszédjával, aki azt mesélte, hogy anno elmentek dolgozni, és a gyereket beadták Puskásékhoz. Tehát, ma elképzelhetetlen, hogy Ronaldóhoz bekopog valaki, és megteszi ugyanezt… Abban az időben ezt meglehetett csinálni. Azt például ma elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki felkerül az ifiből a nagycsapatba, jön egy sztár, átöleli, és elkezdi egyengetni a karrierjét, Puskás az ilyen volt. Pirri maga mesélte, hogy amikor a Real Madridhoz került, első útja Puskásékhoz vezetett, Bözsi néni főzött, és jókat ettek. Ezek az emberek gyalog jártak edzésre… Nem lehet összehasonlítani a két világot.”

Jorge Valdano

7. Puskás szinte mindenhol a világon nagy sikereket ért el edzőként, kivéve Magyarországon és Spanyolországban. Mi állhat ennek a hátterében?

„Az edzősködés az egy szakma. Lehet, hogy neki is ki kellett alakítania saját magában az edzői koncepcióit. Teljesen más viselkedést igényel edzőnek és focistának lenni. Én azt gondolom, ha nem megy el külföldre, akkor Spanyolországban is sikeres tudott volna lenni. Bizonyára új földrészeket akart megismerni, új kihívásokat keresett. Amikor Magyarországra került már idősebb volt, megbízták, rábeszélték, ő pedig elvállalta. Nagyon jól hangzott akkoriban, hogy Puskás Ferenc a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Szerintem ő úgy volt vele, hogy ennyivel azért tartozik még az országnak.”

8. Véleményed szerint, mennyire befolyásolta a sajtó – legyen az a magyar, vagy éppen a spanyol – Puskás életét, karrierjét?

„Akkoriban a sajtónak nem volt még akkora szerepe, nem volt az egy agresszív újságírás. Persze a távozása után megjelent cikkek teljesen más hangvételűek voltak. Volt ő nagy ellenségnek beállítva, hazaárulónak. Itt több korszakot kell elkülöníteni a sajtó szempontjából. A forradalom előttit, utánit, és persze azt, hogy miként bántak el vele a távozása után. Utóbbi biztos, hogy nagyon mélyen befolyásolta őt abban, hogy nem tért haza.”

9. Az 1962-es labdarúgó világbajnokságon, Chilében, Puskás spanyol színekben szerepelt. Hogyan értékelik a spanyolok azt az időszakot?

„Ez egy katasztrofális világbajnokság volt. Szerintem meggyőzték Puskást, hogy legyen ő is válogatott, ő meg úgy gondolta, hogy tartozik a spanyoloknak ennyivel. Elment a világbajnokságra és ennyi, azt hiszem egy gólt sem rúgott. Nagyon rossz vb volt ez a spanyolok számára.”

10. Di Stéfano, a Real Madrid történelmének egyik élő legendája, Puskás Ferenc csapattársa volt. Közös madridi karrierjük elején rivalizáltak egymással, azonban Puskás megnyerte magának őt is, ahogy szinte az egész világot. Hogy volt erre képes, ennyire kimagasló tehetség volt?

„Először is – miután spanyolul még nem tudott – a futballtudásával nyerte meg őket. Puskás zseniális volt, és mellette egy kedves ember is. Egy jóképű srác volt, abban a szürke Spanyolországban Puskás vagy Kubala egy szigetet jelentett. Puskás egy olyan futballista volt, amit mi nem is tudunk szavakba önteni. Az egyik történet arról szól, hogy a legelső edzés után, bementek az öltözőbe, és Di Stéfano a következőket mondta: „Gyerekek, ez jobban bánik a labdával, lábbal, mint én kézzel.” Onnantól kezdve már nem volt mese. Puskás nagyon jól érezte, hogy neki nem kell eljátszania a császárt. Szépen háttérbe vonult, megpróbált bizonyítani, a tudását a csapat érdekeinek vetette alá, és elismerte, hogy ennek a csapatnak Di Stéfano az emblematikus figurája. Amikor le kellett adni a labdát, leadta. Di Stéfano pedig persze látta, hogy Puskás nem ellenség, hanem barát, és az ő élete végéig tényleg nagyon jó barátok voltak.”

Predraggal

11. A Real Madrid nem csak egy klub, egy intézmény. A klub múzeumában mégis kiemelt helye van Puskásnak, ez is azt bizonyítja, hogy mennyire tisztelték, és tisztelik őt a mai napig…

„Így igaz, Butragueno-tól kérdeztem nemrég, hogy mit jelent Puskás a Real Madrid számára, és ő mondta, hogy Puskás az egyik legfontosabb alakja volt a klub történelmének. Én is saját magam megtapasztaltam, amikor a Real Madrid múzeumában jártam; Puskás fotójánál, igazolásánál, ereklyéinél álltak a legtöbben, fotóztak, tényleg egy meghatározó játékos volt. Ha kimész ma a Bernabéuba egy mérkőzésre, és szóra bírsz egy fiatalt, biztos, hogy tízből nyolcan tudják ki az a Puskás. Egyszer direkt próbaszerűen Madridban megkérdeztem fiatalokat, időseket, hogy mi jut eszükbe Puskásról, és rögtön Magyarországot mondták, tehát ebből is látszik, hogy mennyit tett le ott az asztalra.”

12. Kérlek, meséld el az egyik legjobb történetet, amelyet Puskásról hallottál spanyol földön.

„Nagyon sok történetet hallottam róla, de ezeket már leírták, megjelentek. Egy szokásos történet például, egyik télen egy lottóárustól megvette az összes lottót, hogy az nyugodtan hazamehessen. A magyar menekülteket mindig segítette, az utolsó fillérjét is odaadta. Puskás egyébként nagyon intelligens ember volt, és erről jut eszembe egy sztori, amit talán még nem hallottál. Volt egyszer egy vetélkedő a spanyol köztévében, a TVE-ben, Magyarországgal kapcsolatban volt valami kérdés, és rossz volt a válasz, Puskás pedig betelefonált a televízióhoz, bemutatkozott, hogy ő Puskás Ferenc, és elmondta, hogy az bizony nem úgy van.”

kiemelt kép

További hírek:
Bezárás