Immáron három igazán exkluzív tartalomból tudtok majd válogatni a www.madridom.hu oldalon. Ugyanis a “Tudtad, hogy ő is madridista?” – interjúsorozat, és a az új Puskás-rovatunk mellett, mától közöljük a korábbi exkluzív interjúinkat is. Az interjúk jó része még 2012-ben készült, így nem minden téma aktuális bennük, azonban úgy gondoltuk, hogy így is jó kikapcsolódást nyújthat az elolvasásuk. Azurák Csabával készült interjúnk még 2012 februárjában jelent meg először.

Egy híradós, akit minden este másfélmillió ember követ figyelemmel a képernyőkön keresztül. Egy családapa, aki nagyon büszke feleségére és gyermekeire. Egy ember, akinek életét végig kíséri a sport, és mindenről van véleménye. Az alábbi interjút Azurák Csabával készítettem, aki egy rendkívül közvetlen és szerény ember képét keltette bennem. José Mourinho, Bajnokok Ligája, Videoton, olimpiai láng…Mindenről szó esett. Kérdéseimre türelmesen válaszolt a TV2 székházában, és még arra is fény derül, hogy majdnem esztergályos lett, hogy miért? – Ez is, és még rengeteg érdekesség kiderül, ha elolvassátok ezt az interjút; jó szórakozást!

azurak_csaba_largeAzurák Csabát a legtöbben, így az olvasók is, csak a képernyőről ismerhetik, ezért nem tudhatják, hogyan jutottál el idáig. Mesélj egy kicsit erről…

„Tizennyolc éves koromig nem nagyon tudtam, hogy mit akarok csinálni, és azt gondolom, hogy ez az elvárás a mai fiataloktól is teljesen irreális. Én műszaki szakközépiskolába jártam, függetlenül attól, hogy humán beállítottságú srác vagyok. Édesanyám úgy tartotta, az a legjobb, ha van egy szakma a kezemben, csak azt nem vettük figyelembe, hogy én teljesen hülye vagyok a műszaki dolgokhoz. (Nevet). Esztergálnom, forrasztanom kellett, tehát már akkor tudtam, hogy ez nem nekem való. Egyszóval a középiskola abban segített, hogy tudtam, hogy mivel nem akarok foglalkozni. Így inkább a humán tárgyak felé orientálódtam, és így jutottam be Székesfehérváron a Kodolányi János Főiskola angol-kommunikáció szakára. Aztán másoddiplomát szereztem a Közgáz politikai szakértő szakán, ekkor pedig már dolgoztam a Magyar Rádiónál, és így alakult ki ez az egész újságírósdi.”

Akkor tehát azt azért nem mondhatnánk, hogy mindig is az volt a célod, hogy a médiában dolgozhass, ugye?

„Nem. Nekem ez egyáltalán nem volt célom, de amikor 18-20 éves korom környékén elkezdtem a kommunikáció szakot és ráéreztem az ízére, akkor már nagyon tetszett.”

Ha jól tudom, 2001-ben, amikor az első riportodat készítetted, akkor egy „lopott” pulcsiban láthattak a nézők a képernyőn. Mesélnél nekem erről egy kicsit?

„Ez annyiban igaz, hogy amikor az első Napló riportomat csináltam, akkor a bátyámtól „lopott” pulcsi volt rajtam, tehát tőle csentem el. Jó meleg garbó kellett, mert valahol a Nyírségben dolgoztunk, iszonyú hideg volt. Ez nálunk szokás volt, hogy hordtuk egymás cuccait, igaz néha erről a másik nem tudott, csak utólag.”

Sosem vonzott komolyabb szinten a sport a médián belül?

„Érdekes módon nem, pedig egész gyerekkoromban sportoltam, és a mai napig is sportolok. Öttusáztam az Alba Volán csapatában, egy évet fociztam a Videotonban, majd pedig 10 évet kosaraztam ugyanitt. Így a sport mindig is része volt az életemnek, de valahogy a médián belül nem került sor rá.”

Mit csinálsz a szabadidődben, már ha egyáltalán számodra létezik még olyan?

„Sokat sportolok, és legfőképp a családommal vagyok persze, hiszen két lányt nevelünk a feleségemmel.”

Sportolsz jelenleg valamit rendszeresen? Mire vagy a legbüszkébb, amit a sportban értél el?

„Jelenleg az van, hogy úszok, futok és biciklizek, tehát ezek a magányos sportágak maradtak nekem, mert olyan volt az időbeosztásom, hogy nem nagyon tudtam alkalmazkodni másokhoz, hiába hívtak mondjuk focizni. De természetesen, ha van valamilyen médiaválogatott meccs, kézi gála, akkor ott vagyok. Két dologra vagyok nagyon büszke, az egyik, amikor a Videotonnal 89/90-ben, a serdülőben országos bajnokok lettünk. Valamint 2004-ben az athéni olimpia előtt, én is futhattam az olimpiai lánggal, ami ugye csak félig sport, de az örök emlék marad.”

Azért, ha nem tévesek az információim, akkor a rallyban is kipróbáltad már magad, igaz?

„Igen, Várkonyi Andi húzott magával tulajdonképpen, hogy milyen jó lenne, ha én lennék a navigátora. Elvileg nekem van egy hivatalos magyar bajnoki tereprally futamon szerzett pontom is, tényleg hatalmas élmény volt ez számomra. Szalay Balázs egyszer vitt is egy kört, de most azt inkább nem mondanám el, hogy mit éreztem közben…(Nevet).

Téged naponta akár több mint egymillióan is nézhetnek, hallgathatnak, meg lehet szokni ezt a hatalmas felelősséget?

„Másfélmillió a Tények nézettsége… (Nevet). Az a helyzet, hogy ott igazából az ember nem érzi ezt. Nagyon csalóka, hogy a stúdióban nem érzed a felvétel alatt, de közben mégis ennyi ember figyel a képernyőn. Ha megszokni nem is lehet, de folyamatosan észben kell tartani, hogy ez a munka felelősséggel jár. Erre én mindig emlékeztetem is magam, mert szerintem ez kell ahhoz, hogy két lábbal a földön tudjon maradni az ember.”

Van-e feljebb számodra, vagy kimondhatjuk, hogy most a karriered csúcsán vagy? Milyen céljaid vannak még a jövőre nézve?

„Én az életemet nem állásokban és pénzben mérem. Azt szokták mondani, hogy a híradózás az egyik legmagasabb szint. Soha nem kepesztettem egy feladat után sem, mindig hívtak, és bízom benne, hogy ez így is marad. Annyit tudok mondani, hogy egyszer valamilyen beszélgetős műsort szívesen csinálnék, egy ilyen késő esti elemzőset inkább. Most élvezem, amit csinálok, aztán a többit meglátjuk majd a későbbiekben.”

Hogy látod magad húsz év múlva?

„Nem tudom, azt remélem, hogy a feleségemmel együtt a lányainkat fogjuk terelgetni az életben, akkor már lassan nagypapa leszek. A legfontosabb, hogy a családom meg én egészségben legyünk, ezért azt szoktam mondani, hogy egészség legyen, a többit pedig megoldom. De térjünk vissza rá húsz év múlva.”

Melyek a kedvenc sportágaid?

„Futball, kosárlabda, kézilabda. Sakkozni is szeretek, de azt persze játszani és nem nézni.”

Azurák Csaba

Beszéljünk akkor a futballról… Mikor, és miért szeretted meg a labdarúgást?

„Hat éves koromtól sporttagozatos iskolába jártam, ott kezdtem el focizni. Székesfehérváron, ahol felnőttem, volt egy iskolák közötti futballkupa, amit a mi iskolánk nyert meg. Hatos mezben játszottam. Utána mentem el a Vidihez, tehát a futball mindig is része volt az életemnek, már az óvodában is próbálkoztunk, sokszor köveket rugdostunk a virágágyások között.”

Mely ország futballját nézed szívesen? És mennyire tudod figyelemmel követni ezeket?

„Ha nem átkoznak el a kedves olvasók, akkor talán mondhatom, hogy én szeretem nézni a magyar meccseket is. A Vidi UEFA-kupa menetelése is akkor volt, amikor én kis srác voltam. Az egész város lázban égett, tehát ez egy nagyon jó emlék. Nagyon haragudtam a Madridra, amikor kikaptunk itthon 3-0-ra. Aztán idegenben, a Bernabéuban megvertük őket 1-0-ra, ami azt gondolom, hogy már akkor is világraszóló diadalnak számított. Most jellemzően spanyol bajnokit nézek persze. Néha pedig elcsípek egy-egy Bundesliga meccset is.”

Ha épp ráérsz és leülsz egy mérkőzés elé, akkor hogyan képzeljünk el téged? Átalakulsz, és esetleg kiabálsz, csapkodsz, vagy csak nyugodtan…?

„Igen, de ez jellemzően akkor van, ha a magyar válogatott játszik, most éppen ugye kézi Eb volt. De ha társaságban nézem, és van két tábor, akkor azért megy a zrikálás, kiabálás, szidás, istenítés… Van egy nagyon jó barátom, aki angol foci szerelmes, vele rendszeresen vitatkozom a déli foci, angol foci ellentétről.”

Akkor térjünk át a Real Madridra. José Mourinhóról mindenkinek van véleménye, te mit gondolsz róla?

„Fura ez a pasas. Összességében, vannak olyan emberi tulajdonságai, amelyek nem szimpatikusak. De a zseninek van az a fajta kategóriája, amikor ezt meg tudja bocsájtani az ember. Tehát nem tetszik önmagában az a nagyképűség, amivel időnként találkozom, de az a szenvedély, amivel dolgozik az nagyon becsülendő. Időnként nekem még tetszik is, hogy felkavarja az állóvizet. Oda tud egyet bökni, tetszik, ahogy megregulázza a sajtót például. Ha kimondod a nevét, akkor a világ minden pontján tudják, hogy kiről van szó, ami szerintem egy nagyon nagy dolog. Edzőként pedig hihetetlen jó persze.”

Mostanában sokat lehet arról olvasni, hallani, hogy távozni fog, te hogy látod ezt?

„Én azt gondolom, hogy nem. Furcsa, mert azt hiszem, ha nem nyernek semmit, akkor biztos, hogy nem megy el, mert az bukás lenne számára. Akkor tudom elképzelni, hogy távozik, ha megnyeri a BL-t, és a bajnokságot is. Akkor ugye azt mondhatná, hogy uraim én elvégeztem a dolgom és elmegyek, az egy olyan Mourinhós lépés lenne, de ez attól függ, hogy végeznek a szezon végén. Szerintem elég nagy kihívás számára, hogy legyőzze a Barcát, ha ez most nem sikerül, akkor akár maradhat is a posztján.”

Mit gondolsz, meglehet idén a 10. Bajnokok Ligája trófeája a Real Madridnak, a segítségével?

„Ebben nem vagyok biztos, bár hatalmas dolog lenne ez a csapattól és Mourinhótól is. Valószínűleg ehhez is a Barcelonán át vezet az út, de azért ott még vannak más nagy csapatok is, akik ha kifognak egy jó napot, akkor megnehezíthetik a dolgukat. De a CSZKA csapata nem hiszem, hogy ellenfél lesz számukra.”

Cristiano Ronaldo vagy Messi?

„Én inkább azt mondanám, hogy CR és Messi. Folyamatosan megy az összehasonlítás, de szerintem egyszerűen nem lehet őket összevetni. Mindketten másban jók, mindkettőjüknek kiemelkedő a rúgótechnikája, tehát én a ’vagy’ kötőszó helyett ’és’-t raknék a nevük közé.”

Van kedvenc játékosod a jelenlegi keretből, vagy a múlt nagyjai közül kedvelsz valakit?

„A múlt legnagyobbja, egyértelműen Puskás Ferenc. A jelenlegi keretből pedig Iker Casillas és Mesut Özil a kedvencem. Iker egy nagyon jó csapatkapitány, és hihetetlen képességű kapus. Özil nem balhés, nagyon eredmény centrikus, nem színészkedik, és gyönyörű megmozdulásai vannak.”

Voltál már Real Madrid mérkőzésen odakint, tervben van-e esetleg ez?

„Nem volt még szerencsém ott járni. De az egyik barátom járt már kint két éve, és azóta azt mondja, hogy azért szurkol a Reálnak, mert olyan élményben volt része, amit soha nem felejt el. Látta, hogy Puskást micsoda ikonként kezelik, szeretik, megbecsülik, és ez hatalmas élmény egy magyar ember számára.”

A Madrid szurkolókat nem túl sok pozitív élmény érte az elmúlt években, és sajnos mostanában sem a Barcelona ellen. Szerinted mi lehet ennek az oka, és mi lehet a megoldás?

Én azt gondolom, hogy a Barca nem jobb annyival, mint ahányszor mostanában megverték a Real Madridot. Ilyen különbség nincsen. Ez már fejben dől el. Mindenkinek van mumusa, ha már úgy mész ki a pályára, hogy már megint kikapunk ezektől, és utána mit fogunk kapni a sajtótól, szurkolóktól, akkor vereség lesz a vége. A Real nem tud felszabadultan játszani ellenük. CR nem brillírozott a meccseken, Messi pedig pluszt adott a Barca játékába. Biztos vagyok abban, hogy fejben dőlt el, de a legutóbbi 2-2 nagyon jót tett nekik. Szerintem felszakad most az a bizonyos gát, hiszen 0-2-ről felállni a Nou Campban az nem akármi. És ugye a 2-3 sem lett volna meglepetés.”

A hét pontos előnyt figyelembe véve, a bajnokság már zsebben van a „Királyiaknak”? (Az interjú még a 23. forduló előtt készült – a szerk.)

„Nyolcvan százalékra azt mondom, hogy igen. Ugye sok meccs van még hátra, egy meccs lesz még a Nou Campban is, de azt gondolom, hogy az döntetlen lesz, ami tökéletes a Madridnak. Tehát elvileg megvan már. Nagyon oda fognak figyelni, ha bajnokság megvan, akkor már szó nem érheti a ház elejét, ráadásul letaszítják a trónról a Barcát.”

Van szerinted olyan poszt a jelenlegi csapatban, amely erősítésre szorulna?

„Szerintem a Real játékosállománya kiemelkedő. Tehát ha megnézzük, hogy más csapatok szenvednek azzal, ha megsérül egy-két játékosuk, itt minden posztra van két ember. Hiszen ott ahol Kaká és Özil adott esetben csere lehet, az mindent elmond. De a kérdésre válaszolva, én a védelemmel nem vagyok kibékülve. Marcelo és Ramos játéka tetszik, de Pepével és Arbeloával nem vagyok megelégedve.”

Van-e valami kiemelkedő emléked a Real Madriddal kapcsolatban?

„Igen, évekkel ezelőtt a barátaimmal jártam Málagában egy szórakozóhelyen. Megkérdezték, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy Magyarország. Egyből mondták, hogy Pancho, majd pedig kaptuk az ingyen italokat. És itt ugye nem az italon van a hangsúly, hanem azon, hogy még a mai napig mit vált ki az emberekből a Puskás név…”

Végül pedig, üzennél-e valamit az olvasóinknak?

Természetesen. Továbbra is olvassák a honlapot, mert még sok érdekes emberrel fogsz interjút készíteni. Meg azt, hogy én tisztelem a Barcelona csapatát, de most azért szorítok, hogy a Madrid nyerje a bajnokságot. Azért szorítok a Madridnak, hogy végre legyen egy kis változatosság. Jót tenne a nemzetközi fociéletnek és a spanyol bajnokságnak is, ha megszűnne a Barca egyeduralma. Szurkolok a bajnokságért a csapatnak, és a madridistáknak is.”

Az exkluzív interjúink korábbi részeinek közlése hamarosan folytatódik, miközben természetesen már az új interjúkon is dolgozunk! (A szerkesztő).

exkluz_v3_www.kepfeltoltes.hu_

További hírek:
Bezárás