A búcsú napja – beszámoló az utolsó napról, február 6.

A túra utolsó napjához érkeztünk, és talán meglepő módon, erre a napra nem készültünk semmivel, mondván mindenki elkölti majd az utolsó euró centeket ajándékokra, megveszi az AS-t, ha már benne szerepelünk. Valamint „könnyes” búcsút vesz Madridtól és a Bernabéutól, azzal a jeligével, hogy „már jövő héten jönnék újra”.

A Fehér Vikingek Szurkolói Egyesület (elérhetőségért kattints az egyesület nevére) tagjai számára szerettem volna én is ajándékokat venni, mivel megtartottuk a nyereményjáték sorsolást és mi is lenne jobb ajándék, mint az egyenesen a Madridból érkező relikviák.

A főnyereményt – egy mez – már az első napon megvettem, a többi dolgot azonban későbbre hagytam, lesz még időm felkiáltással. Ezt a tagok sem tudják, hogy péntek 11 órakor azon törtem a fejem, hogy honnan fogom beszerezni az ajándékokat Magyarországon. Ugyanis fél 11-re értem be a városba, amikor kaptam egy üzenetet a brazil szurkolói egyesület elnökétől, hogy a Bernabéuba megy Butraguenóhoz és ha van kedvem menjek oda, ha végzett, együtt elmegyünk vásárolni. Majdnem terv szerint alakultak a dolgok. 🙂

Így is történt, odamentem, beinvitáltak a Penák irodájába, ahol az ott dolgozó személyzettel beszélgettünk, amíg vártunk szerdai idegenvezetőnkre. Közben elköltöttem újabb közel 600 eurót belépőjegyekre, ami 13 jegy ára volt a Deportivo ellen. Kis ország vagyunk, szűk szurkolói bázissal, de ennek ellenére 1,5 hét alatt közel 3.000 eurót hagytunk ott belépőkre. Lejött egy úriember, szólt Alé-nak, hogy még egy kicsit várnia kell. Majd kicsivel később másik két férfi is megjelent és szóltak Alé-nak (akiről nem árt tudni, hogy egy 24 éves lány, és ugyebár a Brazíliai Szurkolói Egyesület Elnöke), hogy Butragueno tudja fogadni.

A hét – itt még azt hittem, hogy – utolsó meglepetése itt ért engem, amikor az egyik öltönyös úriember odalépett hozzám, és közölte velem, hogy Don Emilio engem is szeretettel vár az irodájában. Persze több sem kellett nekem, felpattantam és örömmel csatlakoztam. Gyanútlanul sétáltunk majd lifteztünk fel az irodák szintjére. Ekkor Alfredo megkereste Butraguenot, majd odahívott minket is, Alé-t, aki életében soha nem látott még, nem hűvös kézfogással és egy „Jó napot” felkiáltással köszöntött, hanem megölelte, két puszit adott neki, mintha ezer éve barátok lennének. Én puszi helyett beértem egy baráti kézfogással és vállon veregetéssel.

Két perccel később nem tudom hányadik – jó értelemben vett – sokkját kaptam, hiszen a Real Madrid Elnöki irodájába kísértek minket, ahol a játékosok szokták aláírni a szerződésüket, majd széles vigyor keretében pózolni szoktak a fényképezőgép előtt. Don Emilio ekkor a falon lévő képekhez vezetett minket, ahol a Real Madrid összes elnökéről volt egy portré, és többé-kevésbé mindegyikről mesélt egy kicsit, természetesen Santiago Bernabéunál időzte a legtöbbet. Majd átsétáltunk a tíz Bajnokok Ligája serleget felvonultató vitrinhez, amelyekről szintén elmesélt egy-egy történetet. (Ebben a pár napban olyan részeire mehettem be a Bernabéunak, amire talán máskor nem lesz már lehetőségem, vagy ha mégis, akkor nem valószínű, hogy ilyen illusztris „idegenvezetőm” lesz.)

Közben Alé-nak meghozták az emlékplakettet, mondanom sem kell, hogy sokkot kapott, de igazából akkor dobta el a kanalat, amikor Alfredo besétált egy mezzel, amit az összes játékos aláírásával és egy személyre szabott üzenettel is elláttak. A plakett amúgy sem volt könnyű, és a remegő keze sem vált túlzottan az előnyére, így kimentettem a kezéből. Később elmondta, hogy megszólalni sem tudott, és nem érti, hogy hogyan tudta visszatartani az örömkönnyeit.

Pillanatokkal később belépett a Real Madrid hivatalos fotósa, hogy képeket készítsen az emlék átadásáról, és ha már ott voltam, Butragueno rám nézett és azt mondta; „Tudom, hogy csináltunk már fotót a pályán, de gyere ide, csináljunk még párat”. Nálam örömkönnyek helyett széles vigyor ült ki az arcomra. Viszont mivel nem számítottam erre a meghívásra, így nem volt nálam semmi Realos, így leakasztottam Alé nyakából egy sálat, hogy azért mégis legyen rajtam valami „alkalomhoz illő”. (Remélhetőleg nem felejtik el átküldeni a fotót, mert amit Alé csinált a telefonnal, az nem éppen high level, de! bizonyítéknak tökéletes).

Plakett átadás, mini-túra, puszi, kézfogás, aláírások és fényképek megvoltak, kifelé vettük az irányt, amikor Butraguenónak eszébe jutott valami. A napokban ugyanis elkészült egy videó a Tizedik emlékére, és ezt szerette volna megmutatni nekünk. Elmentünk egy videó szobába, ahol Ő, Alé, Alfredo és én leültünk, és a kis technikai problémák megoldása után közösen megnéztük a videót. Úgy tízszer néztem balra, hogy biztos nem álmodom-e, de nem, Butraguenoval néztem egy Real Madridos videót, a Bernabéu egyik szobájában…szavak nincsenek erre az érzésre. A végén pedig üzent nekünk; megkért minket, hogy osszuk meg a videót a klubtagjainkkal, barátainkkal és minden madridistával, hogy minél több emberhez eljusson a Tizedik története. A Facebook oldalunkat érdemes lesz figyelni ezért is.

Visszamentünk abba az irodába, ahol először voltunk, felvettük a táskáinkat, elköszöntünk és nyakunkba vettük a várost, ahol a kaliforniai egyesület tagja is csatlakozott hozzánk. Az idő pedig úgy elrepült az extra programoknak hála, hogy kis híján nem jutott idő az ajándékok megvételére. De nem akartam csalódást okozni, így természetesen megoldottam.

Szállásra vissza, csomagok begyűjtve, élmények elrakva, transzferbuszba be, reptérre „szomorúan” ki. Így lehetne összefoglalni az utolsó órákat, és talán ezzel az összes útitársam így van, akiknek ugyan ott is elmondtam, de most leírom itt is, örülök, hogy megismerhettem őket és remélem utazunk még együtt. Ahogy azzal a sok-sok emberrel, akivel decemberben voltam kint együtt a Celta elleni meccsen…szóval lassan különgépre lesz szükség.

A Fehér Vikingek Szurkolói Egyesületnek a Real Madrid vezetősége nagyon örült a majd’ 200 fő miatt, és szeretnék ha tovább növekednénk, ugyanis nagy örömükre szolgál, hogy egy távoli országban ekkora szeretet övezi a csapatot, annak pedig különösen, hogy ilyen gyakran és ilyen nagy számban tesszük tiszteletünket a Bernabéuban. Szóval tessék csatlakozni, és ne csak akkor, ha utazni szeretnétek, hanem akkor is, ha az életetek része a Real Madrid és szeretnétek egy remek társasághoz tartozni…köszönöm, ha végigolvastad.

Bővebb információk itt:

Az egyesület honlapja: vikingosblancos.hu

A korábbi utazások tételesen felsorolva ide kattintva találhatóak

A csatlakozási tudnivalókat ide kattintva olvashatjátok

Jelentkezés utazásra: ide kattintva elérhető űrlapunk

Egyéb információkat pedig az [email protected] e-mail címen lehet kérni.

Utazásszervezéssel kapcsolatos dolgokról a [email protected] e-mail címen lehet érdeklődni.