Neki nem való egy edző élete. “Nincs elég fizikai megerőltetés” – mondja Bixente Lizarazu, aki manapság inkább az adrenalinnal teli extrém sportokat kedveli. A korábbi francia válogatott és Bayern München balhátvéd miután visszavonult 2006-ban, elég sokféle sportot kipróbált – miközben a karrierje éppen inkább a média felé vezette az életét. Így most ahelyett, hogy valahol tréningruhában edzéseket vezényelne, inkább szakértőként dolgozik több helyen is.

A médiában való elhelyezkedés most arra is lehetőséget adott a korábbi kiváló játékosnak, hogy az első sorból élvezhesse, ahogy Zinedine Zidane beilleszkedik és alkalmazkodik az edzői szakmához. Olyannyira, hogy régi jó barátja jelölt volt a 2016-os év edzője díjra is. Lizarazu a FIFA.com-nak beszélt a francia zseniről, még mielőtt a díj átadásra került.

Gondoltad volna pár éve, hogy Zidane-ból valaha is edző lesz?

“Ott van például Didier Deschamps, ő már játékosként is szinte edző volt, hiszen már úgy is gondolkodott. Zizou nem volt ilyen, de mindenkinek megvan a maga felfogása. Úgy gondolta, hogy ez a legjobb lehetősége, hogy visszatérjen a futballba, és mindent megtett, hogy magáévá tegye ezt a szakmát. Ez az ami őt különlegessé teszi – az elhivatottság, hogy ha valamibe belekezd, azt biztosan meg is csinálja. Az emberek, akik nem ismerik, nem tudják mennyire elszánt személyiség, ehhez jön még persze a tehetsége. Mindehhez még rendkívül alázatos is, így halad lépésről lépésre. Megvoltak a maga gondolatai, de sokat tanult és hallgatott, hogy aztán egyik napról a másikra már készen is álljon. Ami pedig egészen elképesztő az az, hogy pár hónap alatt már Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett. Ráadásul most még ez a lenyűgöző veretlenségi széria is a neve mellett van. Korai sikerei mellé, elképesztő rekordok is párosulnak.”

Hogy jöhetett ez a hirtelen siker számára?

“Zizou karrierjét is hosszú ideig építette, nem siet el semmit, de a fontos pillanatokban mindig is következetesség jellemezte. Sok szép pillanata volt a válogatottban és a Real Madridban is, ahogy az egész karrierjére is jellemző ez, ami lenyűgöző volt. Jól kezdett edzőként ez igaz, ám számomra sokkal inkább úgy tűnik, hogy ő hosszútávban gondolkozik. A Bajnokok Ligáját pedig még egy meglehetősen tapaszt edzőnek is igen nehéz megnyerni.”

Mivel magyarázod, hogy edzőként Zidane egy vezető, miközben a pályán meglehetősen csendes volt?

“Úgy gondolom, hogy most olyan képességeket kell használnia, amelyet játékosként nem feltétlenül, a pályán pedig úgy kellett teljesítenie, hogy a játékostársak is a legjobbat tudják kihozni magukból. Nem kellett sokat kommunikálnia, hiszen ő ezt inkább a lábaival tette meg. Kívülről ezt a kommunikációs csatornát mindig is lenyűgözőnek találtam tőle. Mindig tudja, hogy mit akar, a médiával is remekül bánik, és minden játékos támogatását élvezi. Cristiano Ronaldót is remekül kezeli, nem úgy, mint elődje, Rafa Benítez, aki már az érkezésekor kritizálta a portugált. Ez nem a legszerencsésebb dolog a legjobb játékosodnál, aki ráadásul 50 gólt szerez neked szezononként.”

Meglepő volt számodra, hogy edzői karrierje elején elfogadta a Real Madrid edzői posztját?

“Nem, hiszen minden ami körülötte történik az különleges. Kétszer talált be fejjel világbajnoki döntőben, 2002-ben pedig elképesztő gólt szerzett a BL-döntőben. Az ilyen dolgok valahogy mindig is megtörténtek vele, szóval egyszerűen nála ezek a dolgok könnyen megtörténnek. Ha irányítani szeretnél egy klubot, akkor azt jól kell ismerned, nála ez teljesen igaz a Real Madridnál, tudja, hogy kire számíthat, vagy éppen ki az, akire nem. Jól építette fel magát egészen onnantól kezdve, hogy José Mourinho segédje volt, majd elnöki tanácsadó, aztán a Castilla edzője. Carlo Ancelotti mellett is sokat dolgozott, ahol a fő szerepe az volt, hogy beszéljen a játékosokkal. Sokat tett azért, hogy egy napon ő legyen a Real vezetőedzője. Mindent tud a klubról. Ez mind nagyon fontos volt neki, hogy aztán ne adja fel az első akadálynál.”

Milyen edző ő szerinted a mindennapokban? 

“Ezt nem igazán tudom megmondani, hiszen nem vagyok ott vele minden nap. Azonban volt egy pillanat, ami nagyon megragadt bennem, még a BL-döntőről. Ami szerintem mindennél többet elmond. A tizenegyesek előtt Zidane és Cristiano beszélgettek és nevettek. Ami erőt ad a játékosoknak, az legfőképpen a nyugodtság és a magabiztosság a legfontosabb pillanatokban. Ez adja meg az erejét edzőként. Néha azt látom az edzőkön az oldalvonal mellett, hogy kissé túlpörögnek, túlizgulják a dolgokat, ami aztán visszaüthet. Nincs szükség arra, hogy még nagyobb nyomást helyezzünk a játékosokra, vagy még jobban idegessé váljanak egy döntő alkalmával. Zidane tudja, hogy találja meg a kellő szavakat.”

Szerinted ki lesz az év edzője 2016-ban?

“Mind a három edző remek dolgokat ért el. Zizou öt hónap után BL-t nyert, ez pedig kiváló eredmény, még akkor is, ha a Real Madridnak fantasztikus játékosai vannak; attól még irányítani kell őket. Fernando Santos szintén dicséretet érdemel, hiszen nem neki volt a legjobb csapata, de nagyon jól taktikázott. Amit Claudio Ranieri elért a Leicesterrel kicsit kevesebb értékkel bír számomra, mert nem európai porondon tette ezt, azonban még így is fantasztikus, hogy ilyen kiváló csapatok előtt lett bajnok. Nehéz választani közülük, de nálam Zizou nyer. Abban persze nem vagyok biztos, hogy objektíven gondolkodom erről… (nevet).

A neheze még csak most jön Zidane számára?

“A neheze mindig csak most jön… mert a legnehezebb dolog sikeresnek maradni. Ő ezzel tökéletesen tisztában van, amit a karrierje alatt mindig is bizonyított. Folyamatosan fejlődni akart és új szintre kerülni. Nem fejezte be a focit, miután 1998-ban megnyerte a vb-t. Ha eléred az Everest csúcsát, nehéz ott maradni, mert rengeteg ember van, aki a helyedre pályázik…”

Szeretnéd, ha saját véleményed is megjelenne nálunk? Kattints ide és tudj meg többet
További hírek:
Bezárás