A Real Madrid francia támadója, Karim Benzema évek óta a szurkolók célkeresztjében van, kritizálják ha kell, ha nem. Talán nem véletlen, hogy korábban nem nagyon nyílt meg egy-egy interjú során, azonban most kivételt tett, és egy mélyreható, igen bensőséges interjút adott, amelyben beszélt a gyerekkoráról, terveiről, eddigi pályafutásáról és még rengeteg más dologról. Zene, csalódások, válogatott, a profi élet…minden, amit eddig nem tudtál és/vagy tudni akartál.

Mi az első gyerekkori emléked?

Talán, amit édesapám mondott nekem, „Komolynak kell lenned, komolynak!”, nagyon fiatal voltam, még csak öt éves. Úgy gondolom, hogy az, hogy végül a Real Madrid játékosa lettem, ennek köszönhető. Nehéz környékről származom, és szerencsém volt, hogy édesapám támogatott engem. 18 vagy 20 éves koromig nem volt olyan jó a kapcsolatunk, mára sokkal nyugodtabb. Ő az aki a legtöbbször látogatott meg Madridban. Jön edzésekre, meccsekre, sokat van velem.

Hogyan ismerkedtél meg a focival?

Nagyon korán elkezdtem focizni. Kezdetben olyan helyen laktunk, ahol nem volt focipálya, így két fát használtunk kapunak. Nyolc éves koromban elköltöztünk Bron-Terrailonba, közel Lyonhoz, ahol már volt. Az utca túloldalán volt, 10 méterre tőlünk. Nagyon boldog voltam, hogy ott volt.

A szüleid katolikus iskolába küldtek. Saint Louis-ba, Lyonban.

Nagyon szigorú volt, nincsenek jó emlékeim. De nem volt választásom, kellett a sikerhez, az apám nem hagyott volna egyedül. Amikor 15 éves lettem, akkor igazoltam a Lyonhoz.

Hogy érezted magad azok után, hogy ilyen fiatalon elkerültél a családodtól?

Sok videófilmem volt, de nem gyakran néztem őket. Nem néztem sok filmet, az egyetlen, amire emlékszem, a Ronaldo film volt, a brazil. A Lyon edzőközpontjába volt egy nagy közösségi szoba, ahol volt televízió és videólejátszó, és ott néztem néha a filmet. 45 perces volt, és a Barcelonában lőtt legszebb góljai voltak a kazettán. Minden gólját elemeztem, utánozni akartam.

Találkoztál vele azóta?

Két hónappal azután, hogy Madridba igazoltam. Furcsán éreztem magam, mert ő volt az örökös kedvencem. Tényleg olyan érzésem volt, mintha vele nőttem volna fel. Elmondtam neki, hogy ő volt  a kézikönyvem a karrierem során. Nagyon jó srác, nagyon kedves.

Miatta akartál csatár lenni?

Nem. Otthon mindenki az akart lenni. Még a kapus is. Én sem voltam más, de amikor megláttam Ronaldót, utánozni akartam.

Most pedig már több gólod van a Realban, mint neki volt…

Igen, de nem lehet ezt összehasonlítani, mert a foci teljesen más. Sokkal több gól születik manapság. Akkoriban, ha valaki 15-20 gólt lőtt, akkor kiváló játékosnak tartották. Manapság pedig, ha 20 gólt lősz, akkor egy senki vagy. 30, 40 vagy 50 gólt kell lőnöd, mint Cristiano Ronaldónak.

Volt más követendő példa számodra a sporton kívül?

Az idősebb szomszéd srácok. Mindig jól öltözködtek, tiszták voltak és elegánsak, olyan akartam lenni, mint ők. Amikor 7 vagy 8 éves voltam, nem feltétlenül gondoltam azt, hogy focista leszek. Motorozni akartam, de ez azt jelentette volna, hogy az otthonomtól távol, egy speciális edzőközpontba kellett volna költöznöm, és nem akartam messze lenni a családomtól. Aztán focizni és teniszezni kezdtem. Amikor pedig eljött az idő, hogy válasszak a kettő közül, a focira szavaztam.

Mi az első film, amit moziban néztél meg?

A Hetedik, David Finchertől. Emlékszem, hogy csak 12 éven felüliek nézhették meg, a nővérem pedig azt mondta a szüleinknek, hogy rajzfilmet fogunk nézni, de az utolsó pillanatban átmentünk egy másik terembe és megnéztük a filmet. Minden vérre és holttestre emlékszem. Az öcsém eltakarta a szemét, és nem nézte. Én erőt vettem magamon.

Mi most a kedvenc filmed?

Michael Manntől a Szemtől szemben. Legalább negyvenszer láttam. Olyan ez a film, mint egy sakkjátszma, amely a lenyűgöző Los Angelesben játszódik. Robert De Nirónak az utolsó pillanatig megvan rá az esélye, hogy megcsinálja, és nem tudod, hogy miként fog végződni.

Sorozatokat szoktál nézni?

Trónok harca, Empire, Power. A Trónok harcát különösen szeretem.

Mit hallgatsz egy-egy mérkőzés előtt?

Az öltözőben lehetőségünk van bedugni a telefonunkat, Yvette Michelle vagy The SOS Band szoktam hallgatni például. Ha pedig rap jön, akkor Booba, Lacrim vagy Alonzo, de jobban kedvelem az amerikai rappet. Imádom Tupac-et, a legnagyobb rajongója vagyok. Láttam az összes klipjét és filmjét.

Mit szeretsz benne?

A munkához való hozzáállását, munkamániás volt. Hat vagy hét nap alatt felvett egy albumot. Az All About U album után fedeztem fel, és azóta figyelemmel követem. Szeretném, ha még élne és találkozhatnék vele…

Tavaly kiderült, hogy Drake nagy rajongód. Meglepett ez téged?

Nem, mert pár évvel ezelőtt már találkoztunk New Yorkban. Ott volt koncertje és meghívott. Tudtam, hogy nagy focirajongó, és jól ismerte a játékomat. Elmondta, hogy ha Fifázik, akkor mindig engem választ. Jól esett, hogy egy olyan nagy sztárnak, mint ő, én vagyok a kedvence. Nagyon szeretem a zenéjét, és énekelni is tud, nem csak rappelni. Minden dala sláger.

A média valósággal megőrült, amiokr Rihannával lógtál együtt. Milyen volt az az időszak?

Nagyon boldog voltam, hogy találkoztunk. Nagyon más ahhoz képest, amilyen kép kialakult róla. Nem veszi magát túl komolyan. Nagyon élveztem, hogy láthattam.

Amerikában valóságos sztár vagy, Franciaországban már kevésbé lelkesednek érted a médiában. Mit gondolsz erről?

Franciaországban az embereknek problémája van a hírnévvel. A pénzzel való kapcsolatunk is más. Tény, hogy soha nem loptam, amim van. Fiatal korom óta keményen dolgozom ezért. Nézd, gyerekkorom óta dogozom, hajtottam az álmomat, hogy focista legyek. Mindig is azt akartam, hogy támogatni tudjam majd a családomat, a barátaimat, mindenkit, akinek szüksége van rám. Nehéz elfogadnom azt, ahogyan bánnak velem, de rájöttem, hogy csinálhatok bármit, ez nem fog megváltozni. Mindig ugyanez lesz. De még mindig van egy csomó ember, aki szeret Franciaországban, még akkor is, ha van egy kis csoport, aki örömét leli abban, ha történeteket talál ki rólam. Azt hiszik, hogy ezzel javítják a megítélésüket.

Bánt ez téged?

Nem. Nézd meg, hogy hol vagyok most. A világ legjobb klubjában focizok. Amit nehezen tudok elfogadni az a korábbi játékosok kritikája, akik közül néhány csak gyűlölködni tud. Ugyanazok a megpróbáltatások számukra is, mint nekem, de nincs bennük együttérzés. Ez elszomorít, de tényleg.

Mi táplálja benned ezt az éhséget gyerekkorod óta?

Mindig is én akartam lenni a férfi a házban, segíteni a testvéremnek és a szüleimnek. Ez már öt éves korom óta így van. Tudtam, hogy nehéz lesz, és hogy majd megállás nélkül dolgoznom kell. Nem akartam a szüleimre támaszkodni. A testvéreim közül én voltam az egyetlen, aki busszal ment iskolába, nem akartam, hogy édesapám vigyen és hozzon.

Hitt benned az édesapád?

Persze, hogy hitt. Még akkor is, ha ezt nem mondta ki hangosan. Mindig azzal nyomasztott, hogy „Soha nem fogod megcsinálni”. Mindig nyomott előre és előre. Soha nem mondta, hogy elégedett lenne velem.

Ez olyasmi dolog, mint a barátod, Booba esetében…

Igen, így van. Ő is a toppon van 20 éve, így el kell ismerni, hogy ő a legjobb. Figyelmesen kell hallgatnod, odafigyeléssel a szövegre, hogy megértsd a mondanivalóját. Mindkettőnknek szoros a beosztása, de a szabadságokat úgy időzítjük, hogy együtt tudjunk elmenni.

Amikor egy francia fesztiválon lépett fel, a közepén felhívott téged, ez előre megbeszélt dolog volt?

Nem, egyáltalán nem. Vicces volt, és nem megtervezett. Minden ami történik velünk, magától jön, nem színlelünk.

Szerinted a foci megváltozott, amióta elkezdtél játszani?

Úgy vélem, hogy a focit szépen lassan megölik. Ugyanazt az utat járja be, mint az NBA. Már nem beszélnek az együttes teljesítményről, csak az egyéni statisztikákról. Hamarosan majd díjat is fognak adni a legjobban cselező vagy legtöbb passzt adónak is. Az én időmben még a taktikáról beszéltek a tv-ben, és elemezték a meccseket. Manapság pedig az jellemző, hogy „gólt lőtt, remek játékos. Nem lőtt gólt, mehet a kukába”.

Hogy érzed magad, hogy szerepelsz a FIFA-ban?

Vicces, mert akárhányszor magammal vagyok, mindig gólt lövök. A FIFA18 kivételével minden játékban szuper bénának csináltak meg, nem tudom, hogy miért. 86-os értékelésem van, de ha átveszem az irányítást, olyan, mintha 53-as lennék. Fiatalabb koromban sokat beszéltünk a hasonlóságokról, de manapság már nem. De a sokkal fiatalabb csapattársak még játszanak vele.

Visszamennél egy napon Lyonba?

Focizni valószínűleg nem. De a várossal továbbra is kapcsolatban vagyok. Ez az a hely, ahol a legjobban éreztem magam a földön. Amikor hazamegyek, szeretek találkozni a Lyon elnökével, Jean-Michel Aulas-szal, vagy Bernard Lacombe-bel, a korábbi legendás Lyon játékossal. Őket nagyon tisztelem, és nagyon sokat segítettek nekem, amikor a Madridba igazoltam. Soha nem felejtem el őket.

Jól érzed magad Madridban?

Nagyon sokat jelent nekem szakmai szempontból. Amikor ideérkeztem, 21 éves voltam, nem beszéltem egy szót sem spanyolul. Az utcán tanultam a nyelvet, a spanyolokkal mentem szórakozni, nem mentem nyelviskolába. Ez megváltoztatott. Érettebb lettem. Egyedül éltem, messze a családomtól, messze mindenkitől, akit ismertem. De megkaptam a lehetőséget, hogy álmaim klubjába játsszak.

Carlo Ancelotti az életrajzi könyvében megemlíti, hogy fontos szereped van Zidane sikerességében. Úgy gondolod, hogy segített neked, mint játékos?

Zidane-nal a kezdetektől fogva minden folyékonyan ment. Nagyon sokat beszélt hozzám, és úgy éreztem, hogy azt akarja, sikeres legyek. Szükségem van az effajta bizalomra, és ő megadta nekem. Ha nem értesz vele egyet, akkor is meg kell hallgatnod. Mindenkiből kivívja a tiszteletet. Megváltoztatta a pályán mutatott játékomat, és a bizalma irántam elérte, hogy fáradhatatlanul dolgozzak.

Hol voltál 1998. július 12-én, amikor Franciaország megnyerte a Világbajnokságot?

Nyári táborban a nővéremmel. Buszra szálltunk a többi gyerekkel. Emlékszem, hogy volt egy mini focitorna a döntő előtt, amit megnyertem (nevet). Miután Franciaország nyert, nagyon boldog voltam, de egyben szomorú Ronaldo miatt. Attól a pillanattól kezdve követem a válogatottat. A 2000-es EB elképesztő volt, megállíthatatlanok voltak.

Szoktál nézni régi válogatott meccset?

Nem, az egyetlen archív meccs, amit megnéztem, az a Franciaország – Németország volt, az 1982-es világbajnoki elődöntő. Nagyon sokat beszéltek Platiniről, és meg akartam nézni, hogy hogyan is játszott, és igazzá vált, hogy ő volt a világ egyik legjobbja. Nagyon jól lőtte a szabadrúgásokat, és remekül kezelte a labdát. A csapat vezetője volt, és képes volt gólokat is lőni.

A Real Madrid történelmében te vagy az a francia játékos, aki a legtovább hordhatja a mezt, Kopa és Zidane után. Még mindig reménykedsz az Aranylabdában?

Az Aranylabda mindig ott motoszkál a fejemben. Ott vagyok a 30 legjobb között, és mindig álmodozom a megnyeréséről. Tudom, hogy nehéz dolog, de nem lehetetlen.

Bízol abban, hogy ott lehetsz Oroszországban?

Persze, még mindig szeretnék a válogatottban játszani. Ki az aki ne akarna ott lenni egy Világbajnokságon? A lényeg az, hogy minden lehetséges esélyt meg kell adnom magamnak. A lehető legtöbbet kell kihoznom magamból a klubnál, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.

Hiszel a pályán kiharcolt igazságban?

Nekem csak ez számít. A beszéd nem használ, hiszen ki lehet forgatni. Nem beszélek többet. Megpróbálok teljesíteni és címeket nyerni.

Marcelo Bielsa egyik beszédében azt mondta, hogy a siker érdekében fel kell áldoznod a boldogságot. Egyetértesz ezzel?

Én feladtam a gyerekkoromat, hogy focista legyek. Amikor profinak álltam, több idő jutott magamra. De mindazonáltal oda kell figyelnem az étkezésre, és az egészségemre egész évben. Nem tudok elmenni partizni, vagy nem ehetek meg akármit. Minden nap dolgozok, edzés előtt és után is. Nincs pihenőnapom. Ez az ára annak, hogy kezdő legyél a Real Madridban. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne vegyem komolyan. Megsérülhetek, és elveszíthetem a helyem.

Érzed az eltelt évek súlyát?

Nem, éppen ellenkezőleg, erősebbnek érzem magam. Nagyon óvatos vagyok, sok izomerősítő gyakorlatot végzek. Tudom, hogy ez nem jelent újabb tíz évet, de azt hiszem, még soha nem voltam olyan erős fizikailag és szellemileg, mint most.

Zidane olyan edző, amilyen te szeretnél később lenni?

Nem tudom, talán. Nem igazán látom magam edzőként, de imádom a focit, szóval soha nem fog távolra kerülni tőlem.

Milyennek képzeled a karriered végét? Milyen érzés lesz?

Szomorú leszek. A foci az, amit igazán ismerek. Biztos, hogy hiányozni fog az adrenalin, és a pálya közelsége. Megcsinálni egy cselt, passzolni, gólt lőni úgy, hogy milliók néznek.. hihetetlen érzés. Meg kell tanulnom majd ezek nélkül élni, de van még időm (nevet).

További hírek:
Bezárás