Final cut
Lenyűgözött az ötlet. Leginkább ez a legnagyobb erénye a filmnek, hogy egy igen egyedi, és kreatív műalkotással találkozunk. Ez tényleg az a film volt, amit leginkább csak élvezni kell. Ülni; nézni; ámulni, hogy ezt valaki megalkotta, valakinek kipattant a fejéből, és megvalósította; örülni az ismerős jeleneteknek, filmeknek. Na ez utóbbival én nem fösvényeskedtem. Mivel elég kevés filmet láttam, jobbára csak itt a klub keretein belül nézem, kevés volt az ismerős film/jelenet is. Így amikor megjelent egy-egy általam igen kedvelt filmből egy jelenet, szó szerint nevettem és tapsikoltam örömömben. De már boldogsággal töltött el az is, ha egy-egy ismerős arc bukkant csak fel, még ha a filmet magát nem is ismertem. Talán ez dobott legtöbbet a filmélményen.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Viszont én Morgan Freemant, és Terence Hillt igazán hiányoltam, bár előbbit talán egy apró pillanatra lehetett látni. Úgy gondolom elég szerves részei a filmtörténelemnek, hogy bent legyenek. Az is sajnáltam kicsit, hogy Bud Spencer filmre 1 órát kellett várnom, és több nem is jött. Pedig elég sok részének a filmben konkrét jelenet jutott eszembe, amit bevághattak volna. Persze ez csak a saját szimpátiám miatt. És ugyancsak hiányoltam Englund-ot, valamint két örök nagy kedvenc filmet, a Rémálom az Elm utcában, illetve a Texasi láncfűrészes mészárlást, melyek szerintem a horrorfilm-történelem alapjainak mondhatóak.
Nagyon tudtam még örülni az ismerős dallamoknak,
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!többek közt a fent említett Rémálom az Elm utcában betétdalának (a poén az, hogy előtte kb fél perccel kaptam sms-t, és az sms jelző hangom ez a zene, és erre megszólal a filmben is. Vicces volt. ), valamint Sound of silence-t is nagyon szeretem.
Néhány írták a történetről, hogy nem igazán beszélhetünk róla, vagy hogy csak épp kezdetleges. Szerintem meg pont, hogy elég jól ki volt alakítva az is. Valóban nem volt egy nagy durranás, de az is túlzás, hogy nincs, vagy hogy nem lényeges. Szerintem a történet magában is elmenne, egy romantikus filmnek, amit mondjuk nem biztos, hogy megnéznék, de
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!a befejezés bőven kiemelné az átlagból. Az a csavar a végén, az hogy új esély, meg minden, az tette jóvá a történetét is számomra. Bár valóban nagy energiát a kifejtésére nem fektethettek, hisz a hangsúly nem ezen volt.
Nagyon jó szórakozás volt ez egy unalmas vasárnap estére.
8/10
Dogma
Ez meg egy másnapos szombat délutánra volt nagyon jó szórakozás. Még fájó fejjel, de még héderezve kicsit az ágyban jó volt ismételni újra. Nekem ez a fajta humor nagyon bejön. Imádom Kevin Smith filmjeit egytől-egyig, imádom a stílusát, a humorát. Nem titkolt kedvencem, és az összes filmet tekintve is a Jay és néma Bob visszavág. Ott ugye a humor az, ami vitte a hátán az egészet, a történet nem volt annyira fontos, illetve direkt elég gagyi is volt, ezt megragadva születtek a kedvenc poénjaim/jeleneteim, amikor ahhoz hasonló jelenet van, mikor Ben Affleckkel beszélik, hogy "de nee, egy Jay és néma Bob film.. Ki.. ki nézne meg olyat?" és kinéznek ránk, és lesajnálóan elmosolyodnak. Még kettő hasonló volt a filmben. De úgy alapjáraton tinédzserkorom meghatározója volt a film. Általános suliban a legnagyobb szövegeket innen nyomattuk. Na de vissza Dogmára. Itt a történet hangsúlyosabb volt, néhol a poénok kárára is ment, bár maga a történet szintén egy paródia, és alapból az egész egy nagy poén. Igen jó szórakozás számomra.
Nagyon imádom ezekben a filmekben hogy a színészi gárda kis túlzással majdhogynem egy az egyben ugyanaz. Pl a "fuvarért szopok"-os öreg, az érsek, vagy a producer/képregény boltos srác a démon itt. Csak, hogy néhányat említsek. Mintha egy baráti társaság (nem tudom így van-e) eltervezte, hogy leforgat egy több filmből álló egymásból eredeztethető, összekapcsolható, majdhogynem egy nagy kerek történetet bemutató filmeposzt.
Alan Rickman elég jól hozta a laza 'Isten hangját'. Többiek is hozták az elvártat, de valahogy ő kiemelkedett. Mondjuk kicsit fura volt Morgan Freeman magyar hangjával hallani. Az még érdekes számomra, hogy ezek a filmek magyar szinkronnal ütnek igazán. Valahogy a magyar nyelvet, ha kellően kiaknázzák, és itt kiaknázták, akkor sokkal több lehetőség nyílik egy-egy szövegben, mint angolul. Megnéztem a Jay és néma Bob visszavág-ot angolul, és hát mit ne mondjak.. csalódás volt. a Poénok fele nem volt az igazi. Magyarul bír ütni igazán. A nyelvi képek, játék a szavakkal, a szinonimákkal, sokkal jobban, viccesebben megy magyarul.
Ha jól emlékszem az első film volt, amit láttam a filmklub előtt, de ez nem igazán volt most hátrány, mert elég jól sikerült választani. A pont, amint már azt mondottam volá:
10/10