Ha a régi sztorikat szereted,akkor Kittenberger,(aki a legnagyobb magyar vadász),könyve biztosan bejön,már 1901-ben kiment kelet afrikába,a Magyar Nemzeti Múzeum küldte oda,szinte egy fillér nélkül,magának kellett megteremtenie a költségeket,oroszlán bőrökkel,elefánt agyarakkal kereskedett,pásztor törzseknek adott el cafferbivaly bőröket,amiit marhákra cserélt,mivel állatbefogással is foglalkozott,amerikai állatkertek megbízásából...kellett a tej az állatkölyköknek...Géci írta:Az Egri csillagokat talán még olvastam is, de a Kőszivű ember fiait biztos nem...
Köszönöm az ajánlásokat! Ezek közül név szerint azt mondanám, hogy a Vesélyes szafari lenne az ami hozzám közel állna. Bár én inkább ilyen kicsit régi módi szerintem, és jobb szeretem az ilyen haza vadászatokat leiró történeteket. Évekig voltam Nimród előfizető, meg Magasles, mert ezekből olvastam történeteket, meg talán 2 könyvet olvastam el, de már a Nimród is csak a reklámokat tolja. Alig van benne érdekes rovat...
Egyszer annyira megmarta egy sebzett oroszlán,hogy le kelett vágnia az újját,hogy ne fertőzzön el,amit elküldött pestre,bizonyítva hogy-mivel madárgyűjtés megbízatással vøolt erendendően kiküldve-jelezvén a körme alátt megtelepedett arzént,mivel akkoriban ez volt a preparátor első számú tertósító szere.
A sors iróniája,hogy 1914-ben hadifogolykènt indiába telepítették ki,mivel éppen angol kelet afrikában,(a mai tanzánia területén vadászott akkor.
De Kittenberger nem adta föl...még kétszer járt afrikában,több mint 500 trófe a "termés" amit összehozott,a Nimród főszerkesztője volt,majd 30 éven keresztül...
Racionálisan,nem nagyzolva ír,művei inkább vadász naplók,mintsem egyfajta romantikus élménybeszámoló,zoolögiai tudása,megsüvegelendő,nem hiába állt levelezésben minden nagyobb múzeum természettudományi kurátorával,New Yorktól Moszkváig...
Haláláig jó barátságot ápolt Fekete Istvánnal,akivel sokat vadászott együtt magyarországon,és aki úgy írta le műveiben a természet harmóniáját,mint talán senki...