Egy találkozót Európa és az NBA legeredményesebb csapatai között, sosem lehet barátságos mérkőzésnek tekinteni. Míg a Blancók egy újabb fejezetet készültek nyitni a történelemkönyvükben egy esetleges győzelemmel, addig a Boston szerette volna megismételni a két csapat 1988-as találkozójának végkimenetelét. Mindkét oldalon voltak hiányzók, a hazaiak Rudy Fernandez és Jeffrey Taylor mellőzésére kényszerültek, míg a vendégeknél Evan Turner, Perry Jones és Amir Johnson hiányoztak.
Az összecsapás a fehérek két kosarával indult, ám a Celtics hamar magára talált és 13-7-re átvették vezetést. Erre Thompkins válaszolt egy triplával, majd a Carroll-Ayón alley-oopnak köszönhetően 1 pontra csökkentették a madridiak a hátrányt. Az első negyedben a Thompkins-Ayón duó tartotta meccsben a Realt, a játékrész 23-25-tel zárult.
A következőben Rodriguezék sikeresen váltottak tempót, így az előny immár a vendéglátóknál volt, 33-31. Ám ezután teljesen kicsúszott a Blancók kezéből az irányítás, egy 11-0-s futás jött az amerikaiaktól Isaiah Thomas és Avery Bradley vezetésével. A nagyszünetben az állás 43-54 volt.
A második félidő úgy kezdődött, ahogy az első befejeződött: Boston dominanciával. Előnyük 13 pontosra nőtt. Ekkor Llull és Nocioni tripláinak köszönhetően 7-re csökkent a differencia, ám a játékrész hátralevő részében David Lee palánk alatti kitűnő teljesítményének köszönhetően tovább nőtt a különbség, 18 egységnyire.
Az utolsó negyedben sok faultot és tördelt játékot láthattak a kilátogató nézők, illetve növekvő bostoni fölényt, ugyanis Jordan Mickey zsákolásával tovább nőtt az olló a két gárda között, 25 pontra. Ezt követően Thompkinsék mindent megtettek, hogy kozmetikázni tudjanak az eredményen, amely végül sikerült, ám így is nagy maradt a különbség, 96-111.
Érdekesség, hogy a végeredmény pontosan megegyezik az 1988-ban rendezett találkozó kimenetelével.
A hozzászólásokat keresed? Új otthonuk a Fórum! Regisztrálj és vegyél részt Te is az aktualitások és mérkőzések kibeszélésében!
Irány a fórum!