A Real Madrid francia védője arról, hogy mit is jelent számára a Real Madrid: „Ebben a klubban mindig történik valami rendkívüli, ez nem olyan, mint más csapatok. Tizenegyszer ültek Európa trónjára, ez pedig egyszerűen hihetetlen. Különleges a csapat kapcsolata a Bajnokok Ligájával, és egy álmom vált valóra azzal, hogy csatlakozhattam a Real Madridhoz”.

A Bajnokok Ligája varázsáról: „Mikor látod, hogy milyen mértékben állnak a szurkolók a csapat mögé ezeken az európai szerepléseken, hát, az ellenfélnek nagyon nehéz dolga lehet olyankor. Mikor pályára lépünk, mi is feltöltődünk energiával miattuk. Történelmi teljesítmény, hogy három év alatt kétszer is megnyertük a Bajnokok Ligáját, de ebbe soha nem lehet beleunni. Egyedülálló érzés a magasba emelni ezt a trófeát. Ez a csodálatos a labdarúgásban, nyersz egy trófeát, de mindig többet akarsz”.

A kezdetekről: „Eleinte féltem csapatban játszani. A testvéremmel játszottam a kertben, és nem tudtam, hogy milyen érzés egy csapathoz tartozni. Édesapám vett rá erre, az első edzésemet annyira élveztem egy csapatban, hogy onnantól kezdve mindig játszani akartam”.

A Lens nyolc évesen szúrt ki téged: „Elmentem a próbajátékra, és néhány héttel később visszahívtak és azt mondták, hogy kellek nekik. Az egyetlen probléma a távolság volt, és ez egy igazi kihívást jelentett számomra. Az autóban kellett átöltöznöm, a szüleim mindig ott voltak nekem, hogy motiváljanak és segítsenek engem. Nagyon világos céljaim voltak, és mindig mindent megtettem azért, hogy elérjem őket. A Lens volt az a csapat, amelyik az első profi szerződésemet kínálta nekem. Tizenhét éves voltam, amikor a klub második számú csapatában játszottam, és az edző öt meccs után nekem adta a csapatkapitányi karszalagot egy olyan keretben, ahol a többi játékos mind 21-22 éves volt. Én voltam a legfiatalabb, különös érzés volt. De hét meccs után a felnőtt csapat edzője felhívott az edzésükre”.

A Real Madrid hívása: „Suliban voltam, és Zidane hívott. Úgy vettem fel, hogy nem is igazán tudtam, hogy kivel fogok beszélni. beszélt velem és azt mondta, hogy ez nem vicc. Azt kérdeztem: „Ki beszél?”. És aztán felismertem a hangját. Nagyon zavarba jöttem, és akkora meglepetésként ért, hogy megkérdeztem tőle, hogy vissza tud-e hívni később, mert elfoglalt voltam. Sok mindent el tud képzelni az ember, de azt, hogy a Real Madridtól felhívják, nem. Olyan nagy ez a klub a szememben, hogy nem is gondoltam rá soha, hogy ez a nap egyszer eljöhet. Végül úgy döntöttem, hogy jövök. Mindig emlékezni fogok a napra, amikor megérkeztem a repülőtérre, mert rengeteg újságíró várt engem. Csak arra gondoltam, hogy egy szerződés aláírásra fogok érkezni, nem vártam ekkora izgatottságot, és ennyi energiát körülöttem. Akkor értettem meg, hogy hova is jöttem. Mikor megláttam a Bajnokok Ligája serlegeket, a stadiont, a várost… Álomszerű volt, nagyon különleges pillanat”.

A fogadtatás: „Az első emlékem a Bernabéu öltözőjéből van. Ott álltam egyedül, körbenéztem és azt mondtam magamban: ezek a játékosok már mind a csapattársaim, hihetetlen. Remekül fogadtak engem a csapatban. Benzema és Lassana Diarra támogatása fontos volt nekem, és mindig mindent megtettek azért, hogy segítsenek nekem. Tizennyolc éves voltam, nem is ismertek engem, és meg kellett mutatnom, hogy képes vagyok rá, hoyg velük egy öltözőn osztozhassak”.

Első meccs és első gól: „Az első meccsemen nem tudtam levenni a szememet a szurkolókról. Nagyon összpontosítottam, a meccs java részére már nem is emlékszem. Az első gólom hihetetlen pillanat volt, és furcsa dolog. Öt-hat másodperc is eltelt, és egy hangot sem hallottam. Egy másik világba kerültem, az érzelmek világába. Szerettem volna újabb gólt szerezni, hogy hallhassam a szurkolók hangját. Én voltam a harmadik legfiatalabb játékos, aki debütálhatott a Bajnokok Ligájában”.

Élete meccse: „Minden tökéletesen ment, és nem is álmodhattam volna jobbról. Nagyszerűen éreztem magam. Az első Barcelona elleni meccsem volt, hazai pályán, és gólt is szereztem. A védekezésben is jó meccsem volt, Messi ellen próbáltam kitalálni a mozdulatait, máskülönben nagyon nehéz őt megállítani”.

A Tizedik: „Még a délutáni pihenő előtt tudtam, hogy játszani fogok, és nem tudtam aludni. Hatalmas nyomás és feszültség volt bennem. Az emberek olyan sokáig vártak a Tizedikre. De aztán ez lett a legélvezetesebb és legérzelmesebb meccs, amin valaha is játszottam”.

Sérüléséről: „Az volt pályafutásom első kemény pillanata. Egy profi labdarúgónak ez az élete része, és mindig csalódottsággal tölti el az embert, ha megsérül. Nehéz időszak volt, de erősebb lettem tőle. Alig vártam, hogy újra száz százalékos állapotban legyek, és visszatérhessek a pályára”.

Az interjúsorozat többi részét a játékosok nevére kattintva találjátok: Nacho Fernández, Álvaro Morata, Dani Carvajal, Marcelo Vieira, Lucas Vázquez.