2020-03-01 20:12 Santavecz Anita cricketsoccer.comelpais.combbc.com
Egy botrányos átigazolás: Di Stefano El ClásicoHistória

A Real Madrid és a Barcelona vetélkedése Alfredo Di Stefano megszerzéséért.

Alfredo Di Stefano és a Real Madrid neve szinte szinonimák. Valahányszor az a kérdés merül fel, hogy ki a legnagyszerűbb játékos, aki a Real Madridban játszott akkor a legtöbb esetben Di Stefano és Ronaldo neve hangzik el a legtöbbször. Mindkettejük olyan sokat adott a Madridnak, hogy nehéz lenne választani a két legenda között. A dolgok azonban másként történtek az Ötvenes években, mint ma, és Di Stefano könnyen akár a nagy riválisnál, a Barcelonánál is kiköthetett volna.

Talán meglepőnek hangzik, de 2017-ben olyan dokumentumokra akadtak Argentínában, amelyekből kiderül, hogy Di Stefanót először a Barcelonába igazolták le. Több mint harminc dokumentumot tartalmaz az a dosszié, amelyekből fény derül arra a komplex átigazolási eljárásra, amely a csapatok között zajlott. Di Stefano korábbi klubja, a River Plate, egyszerre állt kapcsolatban a Barcelonával, Real Madriddal, és a Millonarios de Bogotával. Az átigazolási eljárás során volt egy olyan lépés, amely máig titokzatos sokak számára.

A dokumentumok szerint a Barcelona leszerződtette Di Stefanót, azonban, amikor a debütálására került sor, 1953-ban Spanyolországban, akkor végül a Real Madrid keretében kötött ki.

Di Stefano 1947-ben csatlakozott a River Plate-hez aztán pedig Bogotába költözött, de eközben Argentína színeiben is játszott. A River Plate-es időszakában ragadt rá „Szőke nyíl” becenév, ugyanis 30 mérkőzésen 27 gólt szerzett a csapatnak. A River Plate abban az évben magabiztosan hozta el a bajnoki kupát, és a győzelmet a csapat 1948-ban ugyancsak megismételte. 1949-ben sztrájk miatt sok argentin játékos utazott Kolumbiába, hogy az akkor még nem hivatalos Di Mayor ligában játszhassanak. Di Stefano nagy szerepet vállalt abban, hogy új klubja, a Los Millonarios de Bogota a Di Mayor legjobb csapata legyen, és az elkövetkező időszakban sorozatban nyerték a bajnoki címeket (1949, 1951, 1952 és 1953). Di Stefano 267 gólt lőtt 294 meccsén a csapattal, ezzel pedig a Millonarios második legtöbb gólt szerző játékosa lett.

Ezek után az argentin azonnal a nagy európai klubok kiszemeltjévé vált, különösen a Real Madrid és Barcelona érdeklődését vívta ki.

1953, május 2: A Barcelona a katalán üzletembert, Domingo Valls Tabernert bízta meg azzal a feladattal, hogy képviselje a csapatot Di Stefano leigazolásának ügyében. Az akkori FIFA szabályoknak megfelelően először vissza kellett volna térnie a River Plate csapatához, 1954-ig bezárólag, hiszen nem FIFA joghatóság alatt lévő bajnokságban játszott ekkor a játékos.

Az El Pais szerint, a River Plate mai értéken számítva 108,000 dollárt kért Di Stefanóért, és némi alkudozás után a Barcelona megegyezett, hogy 87,000 dollárt fizetnek a játékosért. Megállapodtak, hogy a Barcelona augusztus 10-ig a pénz felét készpénzben fogja kifizetni és a fennmaradó összeget pedig három részben fogják teljesíteni 1954-ig. A felek megegyeztek és a szükséges dokumentumokat is aláírták a vezetők. A dokumentum azonban egy fontos záradékot is tartalmazott, amely kikötötte, hogy Di Stefanónak Barcelonában kell lennie július 26-ig, másképpen a megegyezés hatályát veszti”.

Minden készen állt arra, hogy Di Stefano megkezdhesse a barcelonai pályafutását, amikor a Real Madrid is megjelent a színen.

A Real más stratégiát alkalmazott, és előbb a Bogotával vette fel a kapcsolatot, majd csak utána a River Plate-tel. A Real Madrid egy levelet küldött 1953 július 24-én, amiben az akkori Real Madrid elnök, Santiago Bernabeu bemutatta a csapat pénzügyi vezetőjét, Raimundo Saporta Namias-t. Napokkal később a River Plate egy telegramot kapott a Bogotától, amelyben beszámoltak arról, hogy ők már megegyeztek a Real Madriddal Di Stefano ügyében, akinek a leigazolása 1954 októberéig meg fog történni.

A River Plate is válaszolt a Bogotának arról, hogy már ők is megegyeztek a játékos jövőjét illetően, azonban a Barcelonával. De a River Plate ugyancsak aláírt egy megállapodást a Real Madriddal arra az esetre, ha a Barcelona nem teljesítené a szerződés pénzügyi részét 1953 augusztus 11-ig, és így a sztárt a Real Madrid szerződtethette volna le.

1953, augusztus 7: A Barcelona kifizette az első részletet és a River Plate írásban ismerte el, hogy a Di Stefanóért való fizetés hivatalosan is megtörtént.

A Real Madrid továbbra is nyomást gyakorolt a River Plate-re Di Stefano megszerzésének érdekében, amire a csapat azzal válaszolt, hogy a Reallal kötött megállapodás nem érvényes többé, hiszen a pénzügyi tranzakció megtörtént a Barcelona részéről.

Ramon Trias Fargas, katalán ügyvéd felelt a tárgyalásokért és őt inkább a lassú meggondoltság jellemezte. Azonban végzetes hibát követett el a Bogota alábecsülésével, amikor egy másik katalán, Joan Busquets segítségét kérte.

Busquets a Millonarios legnagyobb ellenfelének, a Santa Fének volt az igazgatója. Az üzletkötés során nagy volt a szerepe, többek között az, hogy Barcelona a Bogotát nem vette figyelembe tárgyalások során. A Barcelona képviselői úgy gondolták, hogy River Plate az egyetlen klub, akivel üzletet kell kötniük. Ennek az üzletpolitikának az lett az eredménye, hogy a későbbiekben a Barcelona nem volt képes az ajánlatát komolyan vehetőnek feltüntetni a Bogota előtt.

Az elutasításra a Barca úgy reagált, hogy elintézték, hogy Di Stefano elhagyhassa Kolumbiát a családjával együtt, hogy a játékos megkezdhesse az életét és a beilleszkedését az új klubjánál, Barcelonában. Di Stefano egyébként pár barátságos mérkőzést is lejátszott a Barca színeiben, 1953 nyarán, és egyes összeesküvés elméletek úgy hangoztak, hogy nem játszott elég jól ahhoz, hogy a Barcelonát meggyőzze arról, hogy ő lenne a megfelelő partner a pályán Kubala László számára. Más elméletek szerint a Real Madrid egyik képviselője győzte meg a játékost arról, hogy szándékosan játsszon rosszul annak érdekében, hogy át tudják tenni a székhelyét Madridba.

A BBC szerint a Spanyol Labdarúgó Szövetség, az RFEF közbelépett és nem engedélyezte Di Stefano Barcelonába való leigazolását, ugyanis a Millonariosszal nem sikerült megegyezni az átigazolás kapcsán. AZ RFEF nem engedett teret a Barca panaszának, amelyben a csapat kifejtette, hogy a kolumbiai klubnak nincsen köze az általuk kötött üzlethez. A katalán klub szerint a kolumbiaiak illegálisan kötöttek szerződést Di Stefanó ügyében. A Barca úgy gondolta, hogy sikerült üzletet kötniük a River Plate-tel, és úgy tudták, hogy hivatalosan a River kötelékeiben volt akkor a játékos.

Eközben a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabeu megpróbálta kihasználni a bizonytalan helyzetet, és hasonló üzletet nyélbe ütni a Millionarios csapatával. De zsákutca következett.

Amikor RFEF 1953-ban döntött a helyzetről, arra a megegyezésre jutottak, hogy Di Stefano négy évig a Real Madridban és a Barcelonában is játszhat, évente váltogatva a klubokat, és az első szezonját a Realnal kezdheti meg. Az El Pais szerint, a Buenos Airesben megtalált dokumentáció megmutatja, hogy a Barcelona ügye 1953 szeptemberében egyáltalán nem állt biztos alapon. Szeptember 7-én a csapat sajtóközleményt adott ki, amelyben bejelentették, hogy a River Plate nem adná vissza a Barcelona által eddig befizetett összeget.

Ekkor a Real Madrid leszerződtette Di Stefanót az év hátralevő részére a Bogotától. A FIFA közbelépett és kötelezték a csapatot, hogy Di Stefanónak egy teljes szezonra kell a csapatnál maradnia, a következő idényt pedig a Barcelonánál kezdhetné meg, 1957-ig pedig a két csapat között váltogatva játszhatna. A Barcelona nem fogadta el ezt az ajánlatot.

A Barcelona megalázó helyzetbe került. Marti Carreto elnököt lemondásra kényszerítették és az őt helyettesítő menedzsment széttépte a szerződést, ami lehetővé tette a játékos számára, hogy a Real Madridba igazoljon, azzal a feltétellel, hogy a Real Madrid megtéríti a Barcelonának azt a pénzt, amit a katalán csapat addig a River Plate-nek adott.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy Francónak nagy szerepe volt ebben, ami megváltoztatta a Real Madrid helyzetét. Az ötvenes években sokan Franco csapataként tekintettek a Real Madridra, azonban a történészek java egyetért abban, hogy ez csupán konspiráció, és hogy Franco befolyásának semmi köze a történtekhez.

Azonban Di Stefano Real Madridhoz való csatlakozása a mai napig vitákat szító téma a spanyol szurkolók körében, amely gyakran lángol fel ez El Clasico idején is. A Barcelona rajongók még mindig kitartanak amellett, hogy becsapták őket, míg a Real Madrid rajongók úgy gondolják, hogy idejében sikerült felismerni a lehetőséget és okosan döntöttek, míg a másik csapat csupán lassan, sután reagált a sztár leigazolására. Az El Clásico napján talán most is vannak rajongók, akik éppen ezt a vitát tárgyalják.

Mindenesetre nem telt el egy hónap a mizéria után, és a két csapat összecsapott a szezon első El Clásico-ján, a Real Madrid 5-0 arányban nyert, a csapat öt góljából kettőt pedig Di Stéfano szerzett, és ekkor egy legenda megszületett. Di Stéfano a Real Madrid játékosaként kétszeres Aranylabdás, nyolcszoros spanyol bajnok és ötszörös BEK-győztes lett, emellett kétszer megnyerte a klubbal a Latin kupát és egy-egy ízben az Interkontinentális Kupát és a Copa del Rey-t.

Teljes menetrend