Ferland Mendy-t az UEFA kérdezgette a közelgő Atalanta elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntő kapcsán:
“Óvatosnak kell lennünk, az Atalanta okkal jutott el idáig. Tudjuk, hogy jó focit játszanak és sok gólt szereznek. Nehéz lesz, és egy nagyon jó meccsre számítunk. A legjobb formánkat kell nyújtanunk, ha nyerni akarunk” – értékelte a csapat következő ellenfelét Mendy.
Mitől különleges a Bajnokok Ligája?
“Más bajnokságok legjobb csapatai ellen játszol ebben a sorozatban. A Bajnokok Ligája himnuszától már akkor is libabőrös lettem, amikor még nem a pályán hallhattam, hanem a TV-n keresztül szurkolóként. Ez a torna valami egészen más”.
Milyen Zidane irányítása alatt dolgozni?
“Zidane egy legenda, és őszintén szólva megtiszteltetésnek érzem, hogy ő edz engem. Karizmatikus személyiség, jó hogy itt van velünk. Beszélgetek vele a válogatottról is, és jó tanácsokat szokott adni nekem. Boldoggá tesz, hogy minden meccsen beleadhatok minden tőlem telhetőt”.
Igazolás a Real Madrid csapatába
“Mielőtt megérkeztem, tudtam, hogy nagyszerű játékosok várnak majd itt rám. Eleinte az ember félénk kicsit, aztán elkezded megismerni az embereket és megérteni, hogy hogyan dolgozik a csapat. Mostanában többet játszom, és arra összpontosítok, hogy kihozzam a lehető legtöbbet a mérkőzéseimből. Nem mondanám magamat rendszeres kezdőnek a csapatban. Őrült dolog, hogy az ember eljuthat onnan, hogy majdnem abbahagyja a játékot, odáig, hogy a Real Madridban játszhat”.
Voltak nehéz időszakaid fiatalabb játékosként…
“Nehéz volt nekem, de jól jöttem ki belőle. Hét évet töltöttem a PSG-nél, az U11-es csapatnál kezdtem, és lesérültem mielőtt csatlakoztam volna az akadémiához, gyulladásaim voltak a csípőmben, és el is fertőződött, szóval meg kellett műteni és hosszú időn át kórházban voltam emiatt. Két vagy három hónapom át gipszben voltam. Az orvos a műtét után azt mondta, hogy vége számomra a focinak. Még az amputálás is szóba került… Hosszú időn át kerekesszékben voltam, aztán mankóval közlekedtem, majd újra meg kellett tanulnom járni”.
Mások azt gondolták, lehetetlen a visszatérés…
“Cipelni kellett engem mindenhova, de éreztem, hogy újra képes leszek járni. Meg is próbáltam hamar, kiszálltam a székből és egyből elestem. Semmi erő nem maradt a lábaimban, mert hosszú ideig nem mozgattam őket. Én sosem gondoltam, hogy ezzel vége lenne a focinak számomra, és mindenkinek azt mondtam, hogy vissza fogok térni. A legtöbb ember azt gondolta, hogy ez lehetetlen, de ismét megtanultam járni és nagyjából másfél évig csípőfájdalmak mellett játszottam. Az első évemben a Ligue 2-ben a legjobb szélső védőnek választottak engem. Ugyanez volt aztán a Lyon csapatánál is, zsinórban két szezonban jelöltek a legjobb balbekknek. Szóval, őszintén szólva, jól teljesítettem”.
Válogatott debütálás
“Boldog voltam, nem féltem ott lenni. Nem voltam a korosztályos válogatottakban, egyből a felnőtt csapatban debütáltam. Egy sérült játékos pótlása miatt neveztek engem a keretbe. Mondhatjuk, hogy félénk voltam kicsit az elején, de nagyon gyorsan beilleszkedtem a csapatba. Mindenki beszélget mindenkivel, és tárt karokkal üdvözöltek engem és a többi új játékost. Ha ilyen játékosok mellett dolgozol az edzéseken, sokat tanulhatsz tőlük, és ezáltal jobb játékos válhat belőled”.