A Real Madrid horvát karmestere, Luka Modric a Sportske Novosti vendége volt a napokban egy interjú erejére. A a nyilatkozat során a fő témát Kylian Mbappé, a PSG kiejtése, az idei Bajnokok Ligája menetelése és Sergio Ramos szolgáltatta. Alább olvashatjátok a hosszabb hangvételű nyilatkozatot.

Luka Modric jó hangulatban van, ez már a repülőből is látszik. Lebarnult, felfrissült, beszédes, még nyitottabb. A tizenötéves kommunikáció alatt sosem volt még ilyen érett és laza. Ahogy az a korhoz illik. Mindent bebizonyított és megerősített. Megnyert és megünnepelt mindent. Azonban az nem illik a korához, ahogyan játszik, harap, tépi és feszegeti a határokat, amely elválasztja a fantasztikus karriert és az életformát a fáradtságtól, a telítettségtől, a motiváció csökkenéstől és a babérjain való üldögéléstől.

Négy évvel ezelőtt kezdtük el ezt a témát, mikor 34 éves korában mindent megnyert a klubbal, de még a válogatottal is szerzett egy vb ezüstöt. Akkor ez volt a válasza arra a kérdésre, hogy meddig folytatja a játékot:

„Amíg jól érzem magam és továbbra is számítanak rám, addig folytatni fogom.”

Egy rendkívüli szezon

Két évvel ezelőtt, 36 éves korának küszöbén intenzívebben fejeztük be az interjú végét, de a válasz akkor is ugyanaz volt:

„Amíg ilyen jól érzem magam és az edző a csapatában szeretne tudni, folytatni fogom.”

Most, lassan a 37. életévénél járunk és meggyőző benyomást kelt afelől, hogy nem helyénvaló megismételni az ehhez hasonló kérdéseket. Modric karrierje egyik legjobb szezonját produkálta. Megnyerte a harmadik spanyol bajnoki címét. Megnyerte az ötödik Bajnokok Ligája trófeáját. Megnyerte a negyedik Spanyol Szuperkupáját. Horvátországnak vízumot szerzett a 2022-es katari világbajnokságra. Ő vezette a csapatot a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe. A horvátországi szakemberek és edzők már zsinórban a tizedik alkalommal választották őt meg az év legjobb horvát labdarúgójának. Ezt követően a MARCA is beválasztotta őt a 21. század 100 legjobb sportolója közé, egy különleges és globális díj karrierje elismeréseként. És most ezek után kérdezzük meg, hogy még meddig játszik? Ennek meg mi értelme lenne…

Logikusabb azzal a kérdéssel kezdenünk, hogy ez volt 19 éves pályafutásod második legjobb idénye?

„Ezt nehéz eldönteni, mert hála Istennek ezelőtt is kiváló idények voltak. Például a 2017/18-as. Azonban ez az egyik legjobb mind a játék, mind az elért eredmények alapján a Realban. A dominancia a ligában, a lenyűgöző fordulatok és a fantasztikus érzelmek a Bajnokok Ligájában, és így tovább. Ha ehhez még hozzáadom azt, hogy a nemzeti csapat kijutott a katari világbajnokságra, hogy nagy lépést tettünk előre a Nemzetek Ligájában, például, hogy először győztük le Franciaországot, akkor ez ideálisan foglal keretbe egy rendkívüli szezont.”

Spontán ünneplés

Ritkán szokott koncentrálni a beszélgetésre, nyilvánvalóan tele van elégedettséggel és önbizalommal. Épp ezért kérdeztük meg tőle, hogy ez az ötödik BL győzelem tartozik-e a kedvence közé – ami a 10 évvel ezelőtti érkezése nem mellesleg a 20. trófeája – vagy esetleg más?

„Ez a legkülönlegesebb amiatt, ahogyan azt megnyertük. Az első, a Tizedik még 2014-ből, megismételhetetlen érzés, mert az volt az első, de az idei Bajnokok Ligája… Uh, mi volt ez!”

El kell ismernünk, hogy megleptél minket azzal a tinédzser ünnepléssel a PSG kiejtése után.

„[Nevet] Minden spontán volt a győzelmet megelőző dolgok miatt. Igen, ez egy kulcsfontosságú meccs volt véleményem szerint, bár a legpontosabb tézis az, hogy minden meccs fontos a végső sikerhez. Párizs előtt azonban mindenhol szkepticizmus vett minket körbe. Meg volt a lehetőségünk, hogy túljussunk az úgynevezett megacsapat mellett. Mikor legyőztek minket a Princes Park-ban, ahol tényleg nagyon rosszul játszottunk, akkor ez a szkepticizmus a lemondásig fajult. A szokásos elemzések, hogy hogyan kell lecserélni a játékosokat, különösen a veteránokat, vezessenek be friss energiákat, új projekt és a hasonló dolgok elkezdődtek.”

Te nyilvánvalóan nem így gondolkodtál, a tapasztalatod alapján vagy azért, mert te voltál az egyik gyanúsított.

„Hozzászoksz a kételyekhez, amelyek, ha valami nem működik, úgy jönnek elő, mint a gomba az eső után. Számomra ez inkább mindig egy impulzus a motiváció szempontjából. De elárulom neked, hogy amikor a Parc des Princesben Carvajalt és engem lecseréltek, azt mondtam neki a kispadon: ‘Carva, a Bernabéuban lemossuk őket, majd meglátod!'”

Ő egyetértett ezzel vagy…?

„Ő is ebben a hitben volt, mert Párizsban jobbak voltak, de a nagyon rossz esténk ellenére jól látszott, hogy nincs köztünk akkora különbség, amin ne tudnánk túljutni. Nagyon sokat beszélgettünk a fordításról az öltözőben, a hit pedig napról napra nőtt, hogy meg tudjuk csinálni. Amikor eljött a meccs napja, a csapattársaim szemében láttam a Real Madrid nagy estéire jellemző buzgóságot. Amikor ennyire izgatottak, koncentráltak vagyunk, tele energiával és egyként lélegzünk, nincs olyan csapat a világon, amelyet ne tudnánk legyőzni.”

Elsöpörték a szkepticizmust

Még az sem, amelyben Messi, a korábbi és a jelenlegi legjobb játékos Mbappé, illetve Neymar elbűvölő kombinációja van?

„Furcsa volt Messit annyi El Clásicó után más mezben látni. Neymarral és Mbappéval, akik a Bernabéuban is összehozták a vezetést, nagyon tehetséges összeállításuk van. De mi vagyunk a Real Madrid, megtaláltuk a ritmusunkat a szurkolók fantasztikus támogatásával, egyszerűen összetörtük őket. Ez egy látványos este volt, számomra az egyik leglenyűgözőbb, pedig sok ilyenen mentem már keresztül a Reallal. A győzelem óta cserébe a publikum és a környezet véleménye a bennünk rejlő potenciálról a Bajnokok Ligájában teljesen megváltozott. A szkepticizmus teljesen eltűnt. Objektíven nézve, ahogyan a PSG ellen reagáltunk, megmutatta mindenkinek, különösen nekünk, hogy van még mondanivalónk az elit európai porondon.”

Mezt cseréltél Mbappéval a meccs után?

„Nem [nevet]… Tudom, hogy a legutóbbi párizsi jelenetre gondolsz, amikor félidőben Kylian adott egy mezt öltözőbe menet, és a kamerák rögzítették…”

Sajnálja, hogy ezt látták és vitákra használták, mert például Mbappé visszautasította a Real Madridot, míg te a csapat vezéreként a mezéért könyörögsz?

„Ugyan már, kérem, miért kellene sajnálkoznom? Valójában viccesnek találtam ezeket a média történeteket. Megértem őket, akik mindent különlegessé tesznek, amit csak lehet, de itt csak egy gyerek kéréséről és kívánságának teljesüléséről van szó. Domagoj Vida kisfia szereti Mbappét és megkért, hogy kérjem el a mezét, feltételezve, hogy neki nem adná oda. Természetesen megtettem ezt Vida kisfiáért – aki Oroszország és az ottani ünneplésünk óta mindannyiunk számára olyan kedves – mint minden gyerekért, ha tehetném. Kyliannal a kollekciómhoz már cseréltem mezt a korábbi meccseken…”

A Real mindenek felett

Igen, de ez akkoriban volt, mikor majdnem biztos volt az, hogy a Realhoz jön.

„Ez lényegtelen. Mbappé úgy döntött, ahogy, meg van hozzá a joga és most ezzel a döntéssel él együtt. Mindannyian azt hittük, hogy csatlakozik hozzánk, ez nem történt meg, és aztán? Nem fogjuk őt keresztre feszíteni… Mbappé egy nagyszerű játékos, de ahogy mindig megismétlem, nincs olyan játékos, aki fontosabb lenne a klubnál, bármilyen kontextusban. A Real a legnagyobb, minden játékos felett áll, és ez mindig így lesz.”

„Lehetséges, hogy egy néhány éven belül Mbappé mégis jönni fog, ilyennek tűnik a kémia közte és a Real Madrid között. A futball logikája szerint, amely érvényes volt a párizsi társadalom politikai és érdekkörnyezeti nyomásig, Mbappé talán követni fogja a régi vágyát, hogy a Real Madridban játsszon. Bármennyire is tűnik annak jelenleg, főleg a kiábrándult rajongótáborban, hogy megszakadnak a kapcsolatok, de a dolgok újra megtörténhetnek.”

„Ki tudja mi fog történni holnap, nemhogy három-négy év múlva a futballban? Az idő majd mindent megmond…”

„Azon kapom magam, főleg most a vakáció alatt, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, milyen fenomenális ezeknek az elérése. Emlékszem mikor 2012. augusztus végén Madridba repültem, reménykedtem, hogy Mourinho ad nekem egy pár percet a Spanyol Szuperkupa visszavágóján a Barcelona ellen. Elképzeltem, hogy ideális lenne rögtön egy trófeát nyerni, egy néhány nappal az érkezésem után. Éheztem a sikerre, mert a Tottenhamból jöttem, ahol nagy lépéseket tettünk négy év alatt, de nem volt szerencsém, hogy egyetlen trófeát is nyerjek a Spurssel.”

Teljesült a kívánságod, de még hogyan, a Bernabéu ovációjával üdvözlésképp, az első trófeával, amit a magasba emelhettél a Blancókkal. Meg tudod-e mondani objektíven, hogy milyen trófeákban reménykedtél, amelyek egy nap karriered legkedvesebb emlékei lehetnek?

„Hogy őszinte legyek, azért jöttem a Realhoz, hogy trófeákat nyerjek, mert ezeket számon tartják, azok alapján emlékeznek rád. Amint mondtam, nagyszerű dolgokat értünk el a Tottenhamnél, de az idő múlásával ez a feledés homályába merül. Habár még a legvadabb álmaimban sem számítottam arra, hogy tíz évvel később húsz trófeám lesz a Realnál, gyakorlatilag idényenként kettő. Ha 2012-ben leírtam volna egy papírra, hogy mit szeretnék, a közelébe sem lenne annak, amit nyertünk. Tudod mi ebben a különleges?”

Egy különleges érzés

Trófeák sorozata, ünneplések?

„Ez rendben van, de ebben az a különleges, hogy minden trófea megnyerése után azonnal érzed a vágyat, hogy megnyerd a következőt. Annyira szereted ezt az érzést, hogy növeled a motivációd a lelkesedésed a munkádban, hogy újra megtörténjen…”

Ez valószínűleg az a térkép, amelyen a Real Madrid mindig a véghez, minden trófeához vezető utat keresi, ezzel nyomást gyakorolva magára, hogy a legfontosabb cél mindig a következő trófea.

„Ez a Real Madrid módi. Nos, a párizsi ünneplés első perceiben arról kezdtünk el beszélni, hogy holnaptól már a 15. Bajnokok Ligája címért fogunk dolgozni. Mintha ez valami normális dolog lenne. És ez nem nagyképűsködés a Realnál, ez benne van a DNS-ében.”

Mindig a csúcson kell lenned

Úgy tűnt, hogy ez az átmenet szezonja lesz, egy új csapat létrehozása, aztán…

„Pontosan erről beszélek! Nincsen átmeneti szezon, nincsen hosszú távú előkészület. Egyszerűen az a követelmény és az elvárás, hogy mindig a csúcson légy. A PSG ellen azt éreztük, hogy képesek vagyunk rá, de nehéz utat kellett megtennünk a trófeáig. Kiejtetted a francia bajnokot, aztán Európa bajnoka következett. Kiejtetted a Chelseat, akiket az angol bajnok követett. Kiütötted a City-t, aztán egy olyan klubra vársz, amelyiknek fantasztikus szezonja volt és csak részletekben maradt alul a trófeákért folytatott versenyben. Az összes ‘wow’ kategóriás csapat volt, aztán mégis azt mondják, hogy szerencsések voltunk? Mégis hogyan ejthetnéd ki az összes mega csapatot, ha nem érdemelted meg a továbbjutást? Egyszerűen nem értem… Mindig azt állítják, hogy mindenki más úgy játszik, ahogy, de mi, valami csoda folytán és a Fortunával nyerünk címeket. Viszont nem bánnám, ha ezek a forgatókönyvek megismétlődnének. Tapasztalat másoknak, győzelem nekünk…”

„Még mindig nehéz volt elhinni, hogy Ramos és Varane távozása után, sok más probléma és nem túl jelentős erősítés mellett a Real történetének egyik legsikeresebb szezonját érheted el. A LaLigában korán meghódítottad a versenyt és olyan előnyre tettél szert, amit a Real évtizedek óta nem ért el.”

„A ligában már az elején kifejezetten jól kezdtünk. Egy új edző érkezett, Carlo Ancelotti személyében, aki sok játékost talál még itt az első korszakából. Ez megkönnyítette az új folyamathoz való alkalmazkodást, a Zidane-al eltöltött nagyszerű évek után. Ancelotti új nyugalmat, stabilitást hozott, megteremtette a kölcsönös bizalom és az erősségekbe vetett hit környezetét. Ez nem volt furcsa a számomra, mert bármennyire is próbálták lekicsinyelni ennek a játékoskeretnek az erejét, én meg voltam győződve arról, hogy top csapatunk van. Összeálltak a dolgok nálunk, erős menetelést hajtottunk végre és végül megérdemelten és fölényesen nyertük meg a 35. bajnoki címet, ami nekem a harmadik.”

Sergio Ramos egyértelműen rosszul ítélte meg a dolgokat. A PSG-ben gyakorlatilag egész évben vegetált a sérülések miatt. Egy olyan klubnál, ahol a francia bajnoki cím ellenére a szezon kudarcnak számít. Szinte senki meg sem említi őt Madridban, mert Militao és Alaba mellett Nacho is briliáns szezont hozott. Egy olyan embernek, aki 16 éven keresztül az egyik pillére volt a trófeahalmozó Real Madridnak és a történelem legjobb spanyol nemzeti csapatának, biztosan nehéz átélnie ezt a mellőzöttséget. Hiányzik a barátod?

„Nézd, minden olyan játékos távozása fájdalmas, akikkel nagyon sikeres éveket töltöttél együtt. Mindenki számára. Számomra is nehéz volt az edzésekre járni, miután Sergi kilenc év után elment. Az első naptól kezdve közel állt hozzám, segített beilleszkedni a Real Madridba, bátorított, mikor nem voltam formában, hitt a bennem rejlő potenciálban… Nagyszerű barátokká váltunk, a családjaink összejártak, együtt nyaraltunk. Még mindig beszélünk egymással minden nap, legalább üzenetben. Hiányzik az együtt töltött idő, de ez a futballban így van. A változások a mindennapi élet velejárói azok számára is, akik hozzá hasonlóan mindent meghódítottak. Ahogy mondtam, ez a Real Madrid! Bebizonyosodott, hogy bárki nélkül lehet és fogod is folytatni a jól kitaposott trófea ösvényen. Később, amikor mi, idősebbek elmegyünk, ezek a fiatalok és azok, akik jönni fognak, ugyanígy fogják tovább folytatni. Mindannyian elmegyünk, csak a Real örök!”

Zidane Ancelotti segédjeként kezdte a Realnál. Aztán ő volt a vezetőedző, majd elment, később visszajött. Most Ancelotti is visszatért. Talán kérkedő azt állítani, hogy az ilyen tapasztalt és megalapozott szakemberekben valami különleges dolog is megváltozhat. Vagy tévedünk?

„Minden edzőnek megvannak a maga elképzelései, munkamódszere. Amikor két korszak összetalálkozik, mint nálunk a Realnál, akkor logikus, hogy eleinte elkezded összehasonlítani az újdonságokat. Általánosságban elmondható, hogy ugyanazok az emberek és az edzők, talán némi új árnyalattal és megközelítéssel a munkában. Nem szükséges arról beszélnem, amit már mindenki tud, hogy Zidane és Ancelotti a szakma csúcsa! Az eredmények magukért beszélnek. Nagyszerű játékosok voltak, most nagyszerű edzők, és ezt egy olyan igényes klubban erősítették meg, mint a Real Madrid!”

Carlo tudása

Milyen nüanszokat hozott Ancelotti magával?

„Elhozta nekünk a játékosokkal való foglalkozás egyedülálló módját! A hozzáállása annyira pozitív és alázatos, annyira korrekt és jóindulatú, hogy esélytelen, hogy bármelyik játékos visszaéljen a hozzáállásával. Rendelkezik a tudás tekintélyével és a játékosokkal való kommunikációjával mindenkiből kihozza a maximumot. Mindenki harcba szállna vele, akik játszanak és azok is, akik kevésbé boldogok a státuszuk miatt….”

Nyilvánvaló, hogy ebben a Realban a veteránok és a fiatalos energia keveréke van jelen.

„Kétségkívül, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy nagyszerű és sok váratlan sikert értünk el! A futballban semmi sem történik véletlenül, beleértve ezt a trófeasorozatot is. Ezek a fiatal srácok, a már tapasztalt Valverdétől, Camavingán és Rodrygón át egészen Viníciusig, a lelkesedésükkel és a hatalmas energiájukkal felélesztettek minket, idősebbeket. A tapasztaltabb újonc, David Alaba szintén tökéletesen passzolt ebbe, és egy fenomenális csapat jött létre. Ez a kémia volt az az erő, ami a különbséget jelentette más versenytársakkal szemben… Hasonló volt a homogenitás Zizouval is, mikor zsinórban három Bajnokok Ligáját nyertünk. Ilyen sikereket semmilyen körülmények között nem lehet elérni ezen összetartozás nélkül.”

Biztos, hogy ebben benne van az edző keze munkája?

„Abszolút! Ancelotti pontosan az volt, akire szükségünk volt Zidane távozása után, akinek hasonló a véleménye a csoporthomogenitásról. Carlo ezúttal egy ismerős területre érkezett, és felismerhető, hogy előnyt kovácsolt az első megbízatásának tapasztalataiból és tanulságaiból. Amint a Realhoz érkezel, azt jelenti, hogy szakmailag kiváló vagy, de a csoportvezetés pszichológiája rendkívül fontos, különösen a nagy kluboknál, ahol az öltöző tele van topjátékosokkal és kiemelkedő egókkal. A készség az, hogy megfelelő kapcsolatot és kívánatos kommunikációt alakítsunk ki minden játékossal, majd ezt lefordítsuk a csapat egységére. Mindenki tudja hogyan kell mondani, de nehezebb megvalósítani.”

Ha a Bajnokok Ligájában egy ítélet érvénytelenítése során az ellenfél térfelére kerül a labda, akkor…

„Nem tudom mi történne, de ami engem illet, Ancelottival kapcsolatban egy cseppet sem változtatnék. Ő egy olyan edző, aki az elit futball feszültségében, nyomásában és stresszében emberséget hoz, megnyugtat és nem hangsúlyozza a pozícióját és fontosságát a kapcsolat kezdeteként. Ezért mindenki nagyon tiszteli őt.”

Különleges érzés

Te különösen, tekintettel arra, hogy az a benyomásunk, hogy az asszisztensén, a fián, Davidon kívül téged is a fiaként szeret. Hogyan működne ez egy másik korszakban?

„Mint az elsőben, hibátlanul. Sokat beszélgetünk a futballról, gyakran az élet más témáiról. Soha nem felejtem el, bármennyire is érzem azt, hogy rendkívül nagyra értékel engem, hogy ő az edző, én pedig a játékos. Lehet, hogy vannak dolgok, amikre jelenleg nem ugyanúgy tekintünk, de ilyen a futball. Mindenkinek mindig megvan a saját elképzelése, ezért szeretünk mindannyian a futballról beszélni.”

Szeretnélek emlékeztetni, hogy nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt elmondtad, hogy mennyire lenyűgözött Karim Benzema. Egy négy évvel ezelőtti interjú során ezt megismételted, tehát elég régen ahhoz képest, hogy a futballja iránti rajongás helyileg és világszerte is megnőtt. Igazad volt! Megérdemli Karim Benzema az Aranylabdát?

„Benzema az Benzema! Kilences és tízes egyben, a tehetség és az erő szinergiája, a játékosság és a kivitelezés egyben. Az egyik legjobb, akivel valaha együtt játszottam. Természetesen megérdemli az Aranylabdát, mert ez az idénye nagyszerű! Viszont Karim már régóta Aranylabdás a számomra. Már az első edzéstől kezdve Valdebebasban úgy éreztem, hogy ő egy ‘top játékos’, akivel élvezem a játékot. Mikor jobban megismertem, még kedvesebb lett a számomra. Sajátos jellemű, jó fej, örülök neki, hogy mostanra teljesen kiteljesedett. Régóta megérdemelte már mindazt, ami történt vele. Mikor kihívás elé kerül, soha nem adja fel, hisz magában és a tehetségével, munkával és küzdelemmel válaszol a kritikákra. Elhallgattatta az összes kritikust és a rajongóivá változtatta őket.”

Észrevetted, hogy különleges kapcsolatotok van?

„Már az első naptól kezdve egy húron pendülünk. A kölcsönös tisztelet a baráti kapcsolat váza. Tíz éve ugyanaz a sorsunk Madridban.”

Te is osztozol a madridisták ovációjában, még akkor is, ha már nagyon régóta te vagy az első, akit állva tapsolnak meg.

„Ó, ez egy nagyon különleges érzés…”

Ez már normálissá és rutinná vált a számodra?

„Ez soha nem lehet rutin. Még mindig libabőrös leszek, ha megtörténik vagy ha beszélek róla. Nagyon büszke vagyok, hogy a Real közönsége már az első naptól kezdve tisztel engem.”

Tisztelet? Úgy tűnik, hogy imádnak téged!

„Hát, nehéz megmondani. Az igaz, hogy a mindennapi életben, bárhol felbukkanok, azt érzem, hogy a szurkolók nagyon kedvesek velem. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a szeretet megnyilvánulás egyre hangsúlyosabbá válik és nagyon élvezem. Talán ez az egyik legfontosabb ok, ami arra ösztönöz, hogy a lehető legtöbbet készüljek, a lehető legjobb legyek és, hogy kivívjam a szurkolók tiszteletét.”

Az első naptól kezdve a sajátjukként ölelnek át, mert ez az a játékstílus, amire az igazi játékosok vágynak. Azonban az ismerkedési szakasz után egy hónappal, a spanyol média egy hullámhosszon van a szurkolókkal. Most az a benyomásunk, hogy ha még csak a pálya közepén ülnél is meccs közben, akkor is megdicsérnék a védekezésed….

„[Nevet] Ez nem így van. A Realban mindig a maximális fordulatszámon kell lenned, és ha ez a teljesítmény nincs meg, azonnal megkezdődnek a kritizálások. A média hozzáállására azonban tényleg nincs kifogásom, éppen ellenkezőleg. Azt érzem, hogy komolyan tisztelnek engem, ahogy én is tisztelem a hivatásukat. Viszont hamis szerénység nélkül, azt kell mondjam, hogy a játékhoz való hozzáállásommal, a munkámmal és a viselkedésemmel kiérdemeltem ezt.”

Hozzászokott ehhez az elismeréshez a médiától?

„Ha azt kérdezed tőlem, hogy unom-e őket, akkor rögtön közlöm, hogy cseppet sem. Mindig nagyszerű, mikor megdicsérnek, rámutatnak a Real Madrid egyedi történetéhez való hozzájárulásod fontosságára. Azt gondolom magamban, ismerve ennek fantasztikus klubnak a dicsőséges történetét, hogy ‘wow’. Nyilvánvalóan hozzájárultam valamivel a siker azon a hagyományához, ami a Realt olyan különlegessé teszi.”