Madridom.hu
Fórumajánló
Rüdiger: “Kroos meglepett”
2022-09-20 15:28 ___Samy___ sport1.de
Rüdiger: “Kroos meglepett” Nyilatkozatok

Antonio Rüdiger a német SPORT1 vendége volt, akiknek egy hosszabb interjút adott az új, madridi életéről. Az interjú első része a Real Madridhoz való átigazolásáról szól majd.

Stuttgartból Rómán és Londonon keresztül Madridba. 29 évesen Rüdiger végre megérkezett a futball csúcsára – ennek ellenére még mindig ugyanarról a szerény és pozitívan őrült berlini srácról van szó.

“Nyugalom, srácok”, mondja a német játékos, miközben otthonról videótelefonál a SPORT1 munkatársaival. “A családom jelenleg nincs itthon, így sok időm lesz ma rátok!”

Végül Rüdiger több, mint egy órán keresztül válaszolt a kérdésekre – nagyon könnyedén és nyugodtan, egy-két tréfával a tarsolyában. Mindezt annak ellenére, hogy elfoglaltságai között szerepelt a válogatottal való felkészülés.

A nagy exkluzív interjú első részében szó lesz az új kalandjáról Spanyolországban, a mezgyűjteményéről, Carlo Ancelottiról és a “másik Toni Kroosról”.

SPORT1: Antonio, gratulálunk az Atlético elleni győzelmetekhez – kilenc tétmeccsből a kilencedik győzelem! Az első hónapod Madridban nem is lehetne ettől jobb, ugye?

Antonio Rüdiger: Köszönöm, egyetértek. Az eredmények jók, csapatként jól szórakozunk és nagyon jól beilleszkedtem. Hogy őszinte legyek, eddig még egy csapat sem könnyítette meg ennyire a beilleszkedésemet.

SPORT1: Az egyetlen kritika: az elírt neved a Bernabéu öltözőszekrényén.

Rüdiger: [nevet] Nem, nem volt az olyan rossz.

SPORT1: De hogyan reagáltál mikor hirtelen megpillantottad a Rüdiguer nevet a Rüdiger helyett?

Rüdiger: A kis unokatesóm hívta fel rá a figyelmemet. Küldött egy képet az öltözőszekrényről, majd azt kérdezte: “Toni, mi folyik ott?” Ezt továbbítottam közvetlenül a csapatmenedzserünknek azzal a megjegyzéssel, hogy nyugodtan hagyja ki az U betűt. Aztán ezerszer kért tőlem bocsánatot. De amint mondtam, ez nem volt probléma a számomra. Ezen még nekem is nevetnem kellett.

SPORT1: Kaptál már becenevet az új kollégáktól? Már van egy Toni a Realnál.

Rüdiger: Pontosan, Toni Kroos. Az edzői stáb Antoniónak hív, a csapattársaim pedig Rudinak. Természetesen már észrevették, hogy pozitívan egy őrült srác vagyok.

SPORT1: A Realnak vannak ilyen őrültjei, különösen a védelemben.

Rüdiger: Így van. Egyből Pepe jutott az eszembe. Ő volt a nagy példaképem a Real Madridban, mindig olyan akartam lenni, mint ő. Régebben néztem videókat róla, amint az ellenfeleit terpeszkedve szereli. Még fiatal voltam és mindenkinek meg akartam mutatni, hogy én is tudok ilyen lenni. Ez járt a fejemben. Őrület, hogy Pepe mennyire jó volt. Nem csak a levegőben, hanem a játék szerkezetében is. Habár a Realnál mindenki azt mondja, hogy tulajdonképpen ő egy nagyon nyugodt karakter volt a pályán kívül. És tudod mit?

SPORT1: Mondd csak!

Rüdiger: Ő volt az egyetlen olyan játékos, akire egy órát vártam, hogy megkaphassam a mezét. Pepe, Sergio Ramos és Thiago Silva az a három játékos, akikre a leginkább büszke vagyok a mezgyűjteményemből. Abszolút legendák!

SPORT1: A Realnál David Alabával és Eder Militaóval ti alkotjátok a védelem tengelyét.

Rüdiger: Nem is rossz [nevet]. Davidot már régóta ismerem, akárcsak Tonit, Thibaut Courtoist és Eden Hazardot. Ő segített nekem megfelelően beilleszkednem. Vele egy háromszoros BL győztes játékosunk van, aki nagyon tapasztalt. Mi vagyunk a két idősebb. És Militaó személyében van egy fiatalabb játékosunk is, aki már nagyon messzire jutott. Mikor ránézek, a 24 éves önmagamat látom. Ugyanúgy játszunk.

SPORT1: A Real Madrid jelenlegi keretéből melyik játékos lepett meg különösen pozitívan?

Rüdiger: Toni Kroos. Mindig jól kijöttünk egymással és tisztelettel voltunk egymás iránt a válogatottnál, de mindig csak pár szót váltottunk egymással. Valami ilyesmit, hogy “Hé, hogy vagy?” és “Viszlát”. Talán mert nem volt elég időnk. Aztán találkoztam Tonival a Real Madridnál. Nagyon jól beszél spanyolul, teljesen nyitott és nagyon segítőkész. Támogatott engem a nyelvvel már az első naptól kezdve és a semmiből felajánlotta a segítségét más dolgokban. Ő egy nagyon nyugodt srác.

SPORT1: És játékosként?

Rüdiger: Amit az érkezése óta elért, az elképesztő. Ez a helytállás és ez a tisztelet, amit itt a klubnál és Spanyolországban tanúsítanak iránta, az önmagáért beszél, és természetesen ösztönző is a számomra.

SPORT1: Az előző klubodnál, a Chelseanél, te voltál az öltöző DJ-je. Játszottál már le valamilyen zenét a Real Madrid öltözőjében?

Rüdiger: Nem, nincs rá lehetőség, itt Karim Benzema csinálja ezt, ő az öltöző főnöke [nevet]. Viszont tetszenek a zenéi. Sok afro zene, sok hip-hop, és néha egy kis reggaeton a spanyoloknak.

SPORT1: Beszélsz már spanyolul?

Rüdiger: Sokat megértek, tudok is egy néhány szót. Azonban annyira nemzetköziek vagyunk, hogy az öltözőben sokat beszélünk angolul, franciául, portugálul és németül is. Az edző általában spanyolul tartja a beszédeit, de velem személyesen mindig olaszul beszél.

SPORT1: Milyen a kapcsolatod Carlo Ancelottival?

Rüdiger: Elmesélhetek egy nagyon kedves történetet a bemutatásom előtti napról.

SPORT1: Kérlek.

Rüdiger: Csak egy néhány órája voltam az új házamban a családommal, épp sütögettünk – amíg a csengő hirtelen meg nem szólalt. Kinyitottam és Carlo Ancelotti állt előttem. Ez egy elképesztő pillanat volt!

SPORT1: És aztán?

Rüdiger: Leült velünk az asztalhoz, együtt ettünk és megismerte a családomat. Nagyon rendes, nagyon gyakorlatias. Két órát volt itt, mindenről beszélgettünk. Őszintén szólva soha nem tapasztaltam még ilyesmit, egyetlen edző sem tett ilyet idáig értem. Egy néhány hónap után azt kell mondjam: Ami a játékosokkal való foglalkozást illeti, Ancelotti érinthetetlen. Ugyan már, Don Carlo, az edzőlegenda már akkor Bajnokok Ligája címeket gyűjtött, mikor én még gyerek voltam. Vele dolgozni minden nap a világ legsikeresebb klubjánál, csodálatos.

SPORT1: Ez úgy hangzik, mint aki beteljesítette az álmait.

Rüdiger: Nem nevezném álomnak. Az álmom mindig az volt, hogy a Premier League-ben játsszak. A Real Madrid a fantázia volt, valami nagyobb – de egyszerűen nem elég közel hozzám. Erre csak akkor jöttem rá, amikor elköltöztem. Aztán hirtelen ültem a házamban és nem hittem el, valami brutálisan gyönyörű érzés volt. Aztán találkoztam Carlo Ancelottival és a bemutatásom egy nappal később… Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is megtapasztalok ilyesmit!

SPORT1: A féltestvéred, Sahr Senesie, aki a tanácsadód is egyben, segített tető alá hozni a transzfert. Mennyire vagy neki hálás?

Rüdiger: Egy testvér nem csak akkor van ott, mikor a nap ragyog. Akkor is ott van, mikor zuhog az eső. És ő mindig ott volt. Mindketten hasznot húztunk egymásból és ösztönöztük egymást. A szüleink és a testvéreink álma, hogy így lássanak minket. A gyerekeim után ő a legfontosabb személy az életemben. Mindenekelőtt ő mindig másképp gondolkodott, mint én, amikor a karrieremről volt szó.

SPORT1: Milyen mértékben?

Rüdiger: Mindig a Real Madridról beszélt. Szilárd meggyőződése volt arról, hogy valamikor ott fogok játszani – még mikor Stuttgartban voltam. “Toni, egy napon eljutsz a Realhoz”, ezek voltak a szavai. Általában csodálkozva néztem rá, majd legyintettem. Most ez valósággá vált.

SPORT1: Tehát visszatérni Németországba nem volt opció a számodra?

Rüdiger: Két lehetőség volt a számomra: vagy a Chelseanél maradok, vagy a Realhoz megyek. Németország nem jelentett gondot.

SPORT1: Mikor és hogyan értesültél a váltásról?

Rüdiger: Április végén már nagyon konkrét volt. Azonban mielőtt minden tisztázódott volna, a bátyám egy kicsit átvert. A Chelseavel a Real ellen játszottunk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Az első, vesztes mérkőzés után hirtelen azt mondta: “Toni, nem tudom, hogy ez még működni fog-e! A visszavágón mindent meg kell mutatnod, hogy a váltás meglegyen.” A fejemet összezúzta, ez ösztönzött.

SPORT1: A visszavágón te voltál az egyik legjobb – és majdnem bejutottatok az elődöntőbe.

Rüdiger: Miután Timo Werner berúgta a harmadikat, azt gondoltam: Kiestek! Egyetlen másik csapatnak sem volt annyira a markában a Real Madrid, mint nekünk – a saját stadionjukban, tíz perccel a vége előtt. Akkor arra tippeltem, hogy a szurkolók egy kicsit szembe mennek a csapatukkal és fütyülni fognak. Egy kicsit meg is akartam magam viccelni [nevet]. Azonban nem volt min. A szurkolók úgy üvöltöttek, mintha a Real lőtt volna gólt, nem mi. Van itt valami a levegőben, gondoltam. Aztán négy perccel később jött az a külsős passz Modrictól… és a dolgok mentek a maguk útján.

SPORT1: A Bernabéu mítosza.

Rüdiger: Igen. Sokáig semmi sem működik, sokáig csend van – de aztán jön az a pillanat, ami megrázza a stadiont és lefagyasztja az ellenfelet. A szurkolók hihetetlenül jól megértik a futballt és pontosan tudják mikor kell ott lenniük a csapat mellett.

SPORT1: Jó, hogy ezt te magad is megtapasztaltad. Mennyire nagy a nyomás a Realnál, hogy sikeres légy?

Rüdiger: A klub ereje óriási. Kívülállóként nagyjából el tudod képzelni, de saját magad megtapasztalni ezt egészen más. Itt minden a győzelemről szól. Nincs más lehetőség. Ha megnézem az olyan srácokat, mint Luka, Toni vagy Karim… annyira nyugodtak, mintha számukra egy döntő a világ legtermészetesebb dolga lenne.

SPORT1: Még mindig izgulsz a mérkőzések előtt?

Rüdiger: Nem, most már teljesen nyugodt és koncentrált vagyok a mérkőzések előtt. De elég ha kapok egy kis lökést, extrém energia tör fel belőlem. Ez ad egy lendületet, majd azt mondom magamban: Itt vagyok, csináljuk!

Az interjú folytatásában Rüdiger elárulja, hogy miért szereti az elmejátékokat és a trash talk-ot, mit gondol Tuchel távozásáról, hogyan látja a szerepét Hansi Flick válogatottjában, illetve, hogy milyen tervei vannak a karrierje után.

A hozzászólásokat keresed? Új otthonuk a Fórum! Regisztrálj és vegyél részt Te is az aktualitások és mérkőzések kibeszélésében!

Irány a fórum!
Teljes menetrend