HozzászólásSzerző: petiamadridista » 2022. október 17., hétfő 22:46
Én anno amikor jött nagyon akartam hinni benne.
Aztán eltört bennem a lelkesedés.
Túl puhának, fejben túl kevésnek éreztem.
Olyan figurának aki nem tudja kezelni ezt a dolgot, hogy ő a Real Madridban, hogy nem tudja mit kéne.. hogyan kéne.
Túl hogy is írjam, lagymatagnak éreztem sokszor. A kapu előtt olyan félősnek, olyannak aki mindig CRt keresi, aki nem úgy harapja és támadja a kaput mint más csatár.
De voltak pazar évei, 12es bajnoki cím, BBC 14ben. Sztár volt. Ugyanakkor mégis iszonyatosan hiányzott nekem az a bizonyos gyilkos ösztön.
Sokszor 10 gólt sem ért el a ligában, CR felszopónak is néztem. Sokszor nem tetszett, hogy miért nem vállalkozik, miért nem megy neki a kapunak. Meg lenne benne, de inkább leteszi, vagy elizgulja.
Aztán elment CR7.
És megváltozott minden. Őt igazolt minden. Egy beast lett.
Egy igazi állat. 30 felett, gigasztár. És igazolva lett minden, az önzetlenség az alázat, hogy igen ez ott volt bennem, de mást kellett tennem. Aztán kilépett a fényre.
Felső polcos legenda.
Gyönyörű példa, hogy sose add fel, mert ha sokat küzdessz, és hiszel benne, akkor neked is eljön az időd, és ha kellően felkészült leszel, akkor ki is tudod azt majd használni.
Példa, embléma.
Világsztár.
Minden tiszteletem az ővé.
Folytassa kérem.