Swineherd írta:
Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?
Én vagyok ez az ember.
A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...
ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...
Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.
Szerintem semmi probléma, ha bárki is ide leírja a saját problémáit, az egy nagyon jó dolog, ha kibeszéli az ember magából minél többet minél több embernek, sokat tud segíteni.
A témához hozzászólva sajnos mint látod ilyen dolgok megtörténhetnek, bármennyire se hatnak életszerűen. Baszott szar lehet.
De nem tudsz ezzel mit kezdeni, elmentek sajnos, de egyszerűen nem teheted meg magaddal, hogy évekig romokban legyél emiatt, kurva nehéz továbblépni, de tovább kell.
Mindenkinek véges az ideje, csinálni kell a dolgodat tovább, a hozzád közelállókkal foglalkozni, szeretni őket, boldognak lenni és élvezni az életet. Ennyi a lényeg az életben, semmi más.
Amíg vannak körülötted emberek, akik szeretnek és viszont, addig nincs probléma.
Legyél velük, beszélgess velük erről is, nekem mindig az segített, ha kitudtam magamból beszélni a dolgot és mindig volt az életemben olyan ember, aki akár 20szor is meghallgatta ugyanazt, ha kellett. Egyszer csak rendben lett minden magamban.
Teljesen normális a reakciód meg az állapotod annak tekintetében, amik történtek, de a magad idejét baszod csak ezzel és értelme semmi nincsen annak, hogy önsajnáltatást folytat az ember hosszútávon. Szószerint semmi értelme, tényleg csak a saját idődet baszod vele. Olyan szinten értelmetlen, hogy arra szavak nincsenek. Ennyi erővel kalapáccsal is baszkodhatnád az ujjaidat szabadidődben.
Igen, kell gyászolni, nincs vele baj, rengeteg szar történt veled az elmúlt időszakban és az egyik lelki szarból mentél a másikba, ebből persze, hogy nem lehet kijönni, de remélhetőleg most nem jön a következő szar és most magadban el kell döntened, hogy mi a fontos az életedben és azzal foglalkozni.
Bocsánat, ha néhol túl nyers voltam.