Cáfolnámkelemen.istvan írta:Az, hogy angliai minimálbérből nyaralgatni járnak, az mese habbal. Nagyon jó ismerősöm van kint, több mint egy éve. Nem minimálbért keres, egész jó munkája van (értsd: nem mosogat, illetve takarít, csak otthon ) és így is csak egy szobát bérel, hidd el, nem nyaral minden hétvégén. Aki meg kimegy, hogy mosogat mert ott többet adnak érte.. hát.. lelke rajta. Nem hiszem, hogy ez életcél lehet bárkinek is. 30+ évesen már igencsak gondolkozhat rajta, hogy hol rontotta el. Igen, tanulni kellett volna. Kint kb esélyes sincs, hogy saját lakásod, ne adj isten házad legyen.-hülye röghöz kötő gondolkodásmód- Pláne nem minimálbérből, mosogatással, segédmunkával. Persze,ha hiányzik az ország, a rokonok, megunja az ember, hogy kivülálló (bevándorló) haza lehet térni x év "kaland után", ha tudott félretenni akkor venni egy 10. emeleti lakást békáson. De itthon is a 0ról kell kezdenie az éltét az embernek, valószínűleg itt sem a főnöki pozíció fogja várni. Nehéz téma ez a kimenetel, nagyon kevés az igazi sikersztori.
Kint is fel lehet építeni az életed. Igen, úgy is hogy 30+ évesen hazajössz. Számtalan embert ismerek aki kiment, majd nagyjából 1 év (egyénfüggő) "talpraállási-idő" után már vígan, korrekt körülmények között él, nem koplal/nélkülöz, nem utolsó sorban minimum egy hazai minimálbért havonta gond nélkül félre tud tenni.
Abba gondolj bele, hogy pl. aki kelet-mo-n él, nincs diplomája, nyelvvizsgája, nem szakmunkás, nem főnök az apja valahol, és pl. csak egy multinál, gyárban tud elhelyezkedni, nem keres többet (műszakolva!) 80-125 ezer forintnál. Esetleg akinek hitele van, vagy teljesen magára van utalva, stb... Az ilyen szerződéses bérmunkásokat nem nézik sokra, "rabszolgák", hely válogatja azt hogy hol mennyire emberségesek, de megkövetelik a kemény munkát azért a nagyon kevés pénzért. Külföldön nagyságrendekkel fizetnek többet a nem feltétlen nagyságrendekkel több munkáért, egy a fent említett munkavállalónak, így nem csoda, ha egy angliai mosogató állás is maga a kánaán. Valljuk be, érthető. Arról nem beszélve, hogy a szakmunkásoknak (pl. van az ismerősi körömben normális asztalos, kőműves) is oda kell tenniük magukat munka terén, mennyiségben és minőségben is, ahhoz hogy "jól" keressenek. Persze az még mindig elmarad attól a bértől amit külföldön gereblyézésért kapna.
Teljesen más kérdés maga a tanulás, elvárások magaddal szemben, stb., de ha már valakinek így alakult, akkor még mindig sokkal-sokkal nagyobb esély van arra hogy normális életet épít fel, mint ha hónapról-hónapra él.