Na most, kicsit bonyolult a helyzet.
Barátnőm maga, még a két bátyó ajánlata előtt úgy volt vele, hogy ketten együtt tuti nem fogunk felsőoktatásozni, amíg nem szakadunk el a szüleimtől anyagilag, addig nem hajlandó. (az ő szüleit hagyjuk, nem véletlen a szarból indult a két testvére....) Inkább elmegy dolgozni, addig, amíg befejezem. Ha közben én is fogok, akkor az hab a tortán (ugye ziro?
). Majd utána ő is nekiáll, addig is tolja a franciát, meg az angolt, mert elég komolyan akarja tudni (minimum nyelvtanár, de akár tolmács szint, ha úgy alakul mindkét nyelv). És akkor erre jött rá a bátyja ajánlata, és minket is elgondolkodtatott.
Az idővel meg az a bajom, hogy így is van a suli, a háztartás és a barátnőm. És mivel vele élek albérletben, egyrészt nem egy legénylakás az albi, másrészt nem tudom csak úgy kipattintani az időmből, hogy jól van, kevesebbet találkozunk. És akkor még nem lazítottam, illetve aludni sem nagyon. Bulizni amúgy sem nagyon szoktam, néha 1-1 koncert, nagyon néha 2-3 üveg sör, de ha haversráccal nekiülünk, akkor 1 üveg az kétliteres
De ez ritka.
Talán így is lehetett volna valami meló.. Valószínű kicsit a kényelem is közrejátszott, így már túl sok lett volna, még ha meg is lehetett volna oldani. Tehát nem vitatni akarom szavaitokat.
A tanszékvezető meg nem véletlen mondta szerintem a mestert. Egy gyakorlatban nem is a gyakorlat, hanem inkább a kapcsolatok, valamint egy esetleges későbbi biztos állás a lényeg. Ezzel meg ráérek mesteren, egyrészt komolyabb a kereslet, ami többet is jelent, és még jobb cégeket, lehetőségeket. De amúgy is késő bánat, mert már a tanszéken el is kezdtem a próbatestek gyártását nyírószakítópróbákra med6755-ös szilikonból, pont tegnap
Egyébként az sem baj, ha az egyik tanárral bratyizol össze egy ilyen alkalommal.
Ja és a tanulás. Volt az első 3 félévem, amikor olyan társaságban laktam, ahol soha nem jártak be, vagyis csak katalógusra, én se sokkal többre (de sajnos a szabaidőt nem melóra fordítottam). No, később, az utóbbi 3 félévem (közte volt egy mélypont a magánéletemben, majd a suliban, tehát az 1 év csúszás befigyelt sajnos), köszönhetően az 1 félév offolásának, nagyon összeszedtem magam. Amióta bejárok minden órára, nagyjából 2 egészet javítottam az átlagomon, és azért küzdök, hogy minél több ösztöndíjat kapja (hogy épp most 4,5 vagy 4,7 leszek). Nekem ez így megy jól, ha bejárok, a másik módszer nem jött be. Ráadásul itthon is kevesebbet kell belefektetnem már.