FUCK YEAH!!!!
Igazság Ligája – Háború
Oké… most már kijelenthető, hogy Jay Oliva a képregényrajzfilmek koronázatlan királya! De miért is?! Hát azért, mert egészen elképesztő, amit a 2012-es Batman – A sötét lovag visszatér óta művel. Egyrészt azzal a két részes rajzfilmmel megalkotta a DC Comics/Warner legjobb darabját, másrészt a tavalyi évben megmutatta, hogy nem csak egyfilmes rendező, hiszen létrehozta a Flashpoint paradoxont is, ami szintén egy elsőosztályú alkotást. De ő úgy látszik nem elégedett meg ezzel, és tovább szeretné folytatni a hadjáratát, mely a szuperhősök mennyországába vezet. Az utat ismeri, és esze ágában sincs letérni róla!
Gotham, Metropolis, Central City, stb… mi a közös bennük? Az, hogy mindegyiknek van egy hőse, aki megvédi a város lakóit. Ez szép és jó, hiszen nem mindennapi dolgokat tudnak művelni a hősök, de mi a helyzet akkor, ha egy másik világból jön az ellenfél, és nem elégszik meg 1-1 város elfoglalásával? Mi történik akkor, ha neki az egész Föld és annak lakó kellenek? Egyszerű a válasz. Működj csapatként!
Oliva most nem a dolgok közepébe csapott bele, hanem megpróbálta az elejét megfogni, azaz felvezetni az Igazság Ligáját. Az alapanyag a New 52 Justice League volume 1: Origin című sztoritól származik, ami által szemtanúi lehetünk Superman, Batman, Wonder Woman, Zöld Lámpás, Shazam, Flash, és Cyborg kalandjának.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Mi több, utóbbi eredetsztoriját is megkapjuk, amit véleményem szerint meglehetősen pofásan mutattak be nekünk. Ugyanakkor Cyborg története csak az egyik szelet pozitívum a nagy egészből.
Az Igazság Ligája – Háború csakúgy, mint a már említett 2 (3) rajzfilm, kiemelkedően jó történetvezetéssel rendelkezik. A 80 perces játékidőt úgy töltötték fel, hogy mind az akciók, a poénok, a drámázás is maximum fordulatszámon pörögjön, és ezáltal egy pillanatra se tudjuk levenni a szemünket a képernyőről. A poénokat ráadásul olyan jól eltalálták, hogy több vígjáték is megirigyelhetné azokat. Viszont fontos megjegyezni, hogy nem esik túlzásokba, mert azért akárhogy is nézzük a háttérben zajló események elégé súlyosak, és komolyak, hiszen mégis csak a Föld élete forog kockán.
A legnagyobb hiba az efféle rajzfilmeknél a végjátéknál szokott bekövetkezni, amikor a kapkodás, és az összecsapott munka válik úrrák, hiszen a dolgozók rájönnek, hogy itt a játékidő általában nem több mint 70-80 perc. Oliva ezt is jól oldotta meg, annak ellenére is, hogy több szálon futtatta a végjátékot. Darkseid szála, Batman és Superman szála, és nem mellesleg a csapattá alakulás jellemezte az utolsó fél órát.
Végül tehát én úgy gondolom, hogy ismét szemtanúi lehettünk egy nagyszerű DC szuperhősös rajzfilmnek, ami minden elemében kitűnően teljesített. Most már csak az a kérdés, hogy az idő mennyire szépíti meg ezt az élményt, és végül mennyi is lesz a végső pontszám. Én nem igazán tudok belekötni, mert valahogy így kell kinéznie egy rajzfilmnek, de jelenleg még csak
9/10, aztán majd kiderül…
Így kell elkezdeni a 2014-es filmek megtekintését