Hogyne lenne szubjektív. Maga a film, mint fogyasztási cikk, egy szubjektív dolog az embernek. Senkit nem érdekel, hogy Nolan milyen filmet csinál, HA nem érdekli az illetőt. Mert lehet évente megnéz az ember 15 filmet és arra a másfél, 2 órára nem Nolan kell neki, hanem egy bármi más. De ettől nem lesz igénytelen vagy igénytelenebb, mint te.h3x0r írta:Dehogy szubjektiv, ha a Fast filmek melle raksz egy Scorsese, Tarantino, Nolan vagy Eastwood filmet, pontosan meg tudod mondani, hogy melyik az igenyes, minosegi.Remy írta: Felesleges. Én értem, hogy mit írsz, csak ez egy full szubjektív dolog. Pláne, ha filmekről van szó.
Talán a legszubjektívebb dolog a világ, főleg, ha megnézzük, hogy milyen zsánerek vannak.
Erre jott letre a guilty pleasure kifejezes is: "A bűnös öröm olyan dolog, mint például egy film, egy televíziós műsor, egy zenemű vagy egy tevékenység, amelyet annak ellenére élvez az ember, hogy megérti, hogy általában nem tartják nagyra, vagy szokatlannak vagy furcsának tartják."
Nem baj az, ha valaki ilyet is nez, csak legalabb ismerjuk be sajat magunknak.
Nincs azzal gond, ha egy hosszu nap utan nem akarsz fontosabb dolgokon agyalni es ezen szorakozol, mindenkinek megvan a maga guilty pleasure-je, de ha peldaul csak gagyi vigjatekokat nezel, az is elmond valamit magadrol.
szerk.: tegyuk hozza, Remy szokott mas filmekrol is irni, csak azok nem triggerelik az embereket, nem hozzak a kommenteket
Másrészt aki nem tudja helyén kezelni a dolgokat és fekete fehéren nézi az egészet, azzal nem lehet mit kezdeni. Aki megversenyezteti mondjuk a Gran Torinót a Tokiói hajszával, már ott elbukik a dolog, hogy mi értelme a kérdésnek, hogy melyik a jobb?
Ha Gran Torinót nézel igényes vagy?
Ha Tokiói hajszát nézel igénytelen vagy?
Ha mindkettőt megnézed megszűnik a tér idő?
Mintha korhoz lenne kötve, hogy mit nézhet egy felnőtt. 
