Persze, hogy az, hiszen neked még le is írtamGT37 írta:Elég Kissámítható, hogy mit fogsz bedobni, de nem baj.
Nomármost. Kicsit merész dolog az, amit teszek, több okból is. Ha van egy ajánlás, arról leírják az emberek a véleményüket, hogy ez a stílus, banda, etc nem igazán jön be, ha később tegyük fel ugyanattól a bandától kellene hallgatniuk, már eleve előítéletekkel ülnek le, vagy talán meg sem hallgatják, mondván az előző is szar volt, ez sem lesz jobb (remélem ilyen felfogású ember azért nincs), vagy nem tudnának újat mondani, mert mondván az előző albumnál elmondtam már, minek írjam le megint. És talán azért is elég merész, mert én teszek hasonlót először, ha jól emlékszem. Ennek viszont másik oldala is van, mindezeket cáfolandó, és a döntésem megerősítendő, hogy olvastam itt olyanokat, hogy lesz még tkyd (vagy hogy is volt pontoan), meg metallica, hát akkor én miért ne tenném ugyanezt. Másik meg, hogy az előző ajánlásom igazából 4-5 ember ha meghallgatta. Harmadrészt én igazából azért jöttem, hogy ezt a bandát nektek, és mellette más bandákat is, mivel sajnos a két ajánlást nem lenne pofán ugyanarról az együttestől benyomni egyszerre, (egy kör eltéréssel, mint a példa mutatja már van (mutatni fogja)), ezért más bandákat is bemutatnék nektek, ezt egyébként kicsit sem bánom, mert azokat is nagyon szeretem, és érdemesek rá. A bee gees-t egy albummal, meg néhány kiegészítéssel én a magam részéről lezártnak tekintem, az úgy elég részletes. Viszont -és most jön a legerősebb érvem a döntésem mellett-, van egy banda, az a bizonyos banda, A Banda, így nagybetűsen, aminek minden egyes betűjét nagy betűvel szükségeltetik írni nagysága kifejezése végett (na jó elég lesz, így is túlzásba vittem
), aminek bemutatására közel sem elég egy album (segítek, kettő sem lesz igazán elég, de ez legyen a jövő zenéje ( 
), hogy mi lesz majd. ), hisz annyira sok rétű, annyira tág, annyi féle stílusba belekóstolt, ahogy idomult az évek során, formálódott folyamatosan, mindig kicsit beletanulva a kor akkori zenei szellemébe, meg alapból is 40 év, 24 stúdió album, 9 koncert album, 19 válogatás album.. 6 féle felállás, 4 féle nagyobb, és megannyi kisebb korszak. Egy albummal lehetetlen ezt átfogni. Előző körben kevesen tudják/hallották, egy koncert albumot hoztam 2003-ból, Melbourne-ből. Méghozzá azért nyitottam ezzel, mert ez összefogja az igazi klasszikusokat, a laikusok körében is, akik a stílusban valamennyire otthon vannak azért, a legismertebb számokat. De igazából bármelyik koncertalbum erre jó lett volna, de ennek igazán különlegessége az volt, hogy szimfonikus zenekarral a hátuk mögött játszották a számok 2/3-át, és igazán egyedi hangzást, és élményt adva az egésznek. A mostani ajánlásom alkalmából két album között vacilláltam. Az egyik az egyik kedvenc albumom, a leginkább kedvenc, a másik is kedvenc album, viszont kevésbé jó összességében úgy érzem, mint a másik. Az döntött végül ez utóbbi mellett, hogy nincs rajt igazán klasszikus, és ezen felül az én kedvenc számomat ez tartalmazza. Számomra annyira csodálatos ez a szám, hogy úgy érzem mindenkinek kellene hallania, legalább egyszer. Aztán, ha nem tetszik neki, ez van, de esélyt kell adni neki, hogy magával ragadhassa a szám, ha méltóak arra mindketten ( a szám is, meg a tisztelt hallgatóság is). Alapból nekem mindig az ének az, és a vokál, ami igazán meg tud fogni, amire felfigyelek, amit nézek először egy számban. És itt számomra olyan csodálatos, hogy azt leírni nem lehet. Csuda mód el van találva a vokál, az valami fergeteges. Bármikor, bárhol hallgatom, ha tényleg odafigyelek, szinte mindig magába szippant a szám, és megborzong a hátamon felálló szőr. Majd a végén írom le melyik ez a szám, várom a tippeket, a nyertesek +1 pontot kapnak tőlem
(csak ha a főnök is jóvá hagyja ezt ). Valamint ezen van a barátnőm kedvenc száma is, a Hide your Heart, ami szintén csodálatos alkotás, és a húgom kedvence is You love me to hate you. És megannyi fantasztikus szám. Kicsit az album történetéről. '80-ban felbomlott Peter Criss (dob) kiválásával az eredeti felállás, helyét Eric Carr vette át, macska helyett róka sminkben, nem véletlen a The Fox becenév sem. Egy imádni való kis ember, aki még azt a nagy óriás (Gene) szívét is megmelengeti. A képen egyébként az ajánlott album idejében lévő felállás. Rendre: Gene, Eric, Paul, Bruce Kulick. '82 végén Ace Frehley (szólógitár) is kivált a bandából, helyétAnkh Warrior festésse Vinnie Vincent vette át. Majd '83 szeptember 18-én hivatalosan erősítették meg, hogy elhagyják a festéket. Elkezdődött az Unmasked korszak. S rögtön még aznap ki is adták a Lick it up albumot. Új korszakkal egy éles stílusváltás is történt, hallásról meg lehet állapítani egy számról, hogy az unmasked, vagy sem. Lazább, bugisabb, kicsit poposabb beütésű számokat kezdtek el írni, játszani. Merőben más az eddigi stílusoktól. Vinnie-t Mark St. John követte néhány hónap erejéig, majd '84-es év végén lépett be a bandába a fenti kép jobb oldalán látható úriember, Bruce Kulick. Pontosabban nem a bandába lépett be, hanem előtérbe került, mert azelőtt is rengeteg munkálattal segítette az együttes életét, dalokat írt, jó néhány albumra ő játszotta fel a gitár részt is. Így érkezünk el a '89-es évhez, amikor is októberben kiadták az albumot. Az album nyitó Rise to it szám klipjében, láthattok egy bejátszást, ami a maszk elhagyásáról szól. Forever lett az album legismertebb, legsikeresebb száma, amit egyszer már a symphony koncert alkalmából, akár hallhattatok is volna, és van aki hallott is. Két nagyon kedves szám számomra még, ami kicsit kiemelkedik szerintem az albumból Silver spoon és a Somewhere Between Heaven & Hell. Az album számait Paul és Gene nagyjából felváltva írta, és énekli. Két megszakítása van ennek. Az egyik, a forever, és a Silver spoon között, mindkettőt Paul írta, és énekli. A másik: Little Caesar, amit Eric Carr írt és énekelt (sajnos már csak múltidő R.I.P.).
Lassan meglesz a két oldal, nem?
(Beillesztettem word-be és eddig 1 és 3/4 )A zenekar nevét még nem is mondtam eleddig. Szerintem senki sem sejtette, de mindez a KISS-ről szól, az albumuk pedig nem más, mint a Hot in the Shade.
Csináltam egy lejátszási listát is, mert nem volt normális. Szóval az első ajánlásom:
KISS - Hot in the Shade
Elterveztem, hogy mindig két merőben más stílust hozok. Bee Gees-nél még meg is történt ez, most viszont ezt felborítom, mert igazából merőben más stílus csak Abbát tudnék hozni, de hónapok óta nem is hallgattam. Van még egy talán, de most ahhoz sincs hangulatom. Mindig úgy vagyok vele, hogy KISS-t leszámítva minden másnak van egy időszaka, és akkor csak azt hallgatom, egy jó néhány hónapig, aztán megint mást. Sokáig azt hittem tudom mit fogok ajánlani, de pár hete történt pont ez a váltás. Nem árulom el, mi volt tervben, mert majd, ha lesz még klub hozni fogom az biztos, de most más lesz. Volt egy nehéz időszakom az életben. Ilyenkor a KISS ad életet nekem, és van egy másik banda, amellyel kiénekelhetem (ja, szeretek) magamból a fájdalmat, kiadhatom a feszültséget. A szöveg, és a stílus, a keménység is alkalmas rá. Így történt a váltás. Annyiban tartom a tervhez magam, hogy bár rock, sokkal keményebb. a Két stílust össze sem lehet hasonlítani. Ráadásul ez magyar. Magyar heavy metál iskolapéldája ez a banda. Lényegesen kevesebb, de sokrétű ez is, szóval itt is gondolkodnom kellett, hogy mit is hozzak közülük. Kezdjük ott, hogy alapból két énekessel működött a banda (most van egy harmadik, de ezt az újkori munkásságot már nem ismerem.), két énekessel merőben más stílusjegyek jellemezték. Egyébként az én véleményem szerint a két énekes a magyar rocktörténelem 3 legnagyobb hangjai közt foglal jelenleg helyet. Sajnos harmadikukat nem hallhattam élőben, pedig csodálatos hang volt ő is. Isten nyugosztaljon Tunyó! Úgy döntöttem a klasszikus/eredeti felállás egyik albumát hozom, egyben a bandától a kedvencem is. Nehéz volt még mindig a döntés, mert két hasonlóan jó, hasonlóan magas színvonalú albumról van szó, szintén a kedvenc szám döntött. A bandának, de leginkább az énekesének (mindkettőnek) nagyon sokat köszönhetek. Nem lehet ezt leírni, mert semmi tárgyi, megfogható, megfogalmazhatóról nincs itt szó. Egy ésszel felfoghatatlan esztétikai érték. Ez a banda (magyar viszonylatokban a kedvencemnek mondható) nem más, mint a Pokolgép, az énekes Kalapács József (Rudán Joe veszi majd át a helyét '90-ben, ő a másik, akiről beszéltem.), az album pedig a második albumuk, a Pokoli színjáték. '87-es az album. Az albumnyitót nagyon eltalálták, imádom azt a számot, lendületes, pörgős szám (Tökfej), majd a 3. szám egy igazi klasszikus (Ítélet helyett), és emberek nem, NEM a Majka írta (ezzel találkozom mindenhol, hogy dehát az majka szám.. az apád
a majka szám... egyébként annak a klipnek a végén benne vannak az akkori Pokolgép idősebb tagjai, ahogy elsétálnak). Vallomás, és a Halálra szeretlek is nagy kedvenc. A Pokoli színjáték, album névadó számot pedig a magyar Psycho cirkus (KISS)-nek tartom, aki figyel a szövegekre, az tudhatja miért (legfőbb az, hogy minden KISS koncertet az utóbbival, minden Kalapács koncertet az előbbivel kellene kezdeni, arra vannak kitalálva). Amit még kiemelnék az Éjféli harang (húgom kedvence). Véleményem szerint a hangszerelés tekintve az egyik legjobb magyar szám. Majd jön a kedvencem (Újra születnék): csodálatos. Olyan dinamikája van a számmal, hogy az valami fantasztikus. Majd a vicces lezárás.A másik album egyébként, ami csak egy hajszállal maradt le az az Éjszakai bevetés. Tele van csodálatos számokkal (Háború gyermeke, Éjszakai bevetés, Tépett madár, Lázadó, Itt is most (gyönyörű), Kár minden szó (szöveg!), és az örök klasszikus Gépinduló -és majdnem mindent felsoroltam). Akinek bejött ez az album, bátran ajánlom, hogy szánjon egy 40 percet arra az albumra is, nem fog csalódni. És ha mindkettőt megkedveli, akkor a másik két Kalapács nevével fémjelzett albumot is merem ajánlani: Totális metál, Metál az ész, tele van fergeteges számokkal ez a két album is.
Nem szaporítom tovább a szót:
Pokolgép - Pokoli színjáték
3 oldal
Elolvasta egyáltalán valaki? Gec. másfél óráig írtam.
Nagyon bejött.
Az éneklős részek nem nagyon jöttek be. Általában nem zavar ha hosszú egy zene(pl. Metallica, egyik ajánlásom az lesz szerintem 
