Madridom.hu

Danheim - Skapanir

Ez elég menő volt, bár először megijedtem, rémlett még Faust kecskés birkás északi ajánlása filmklubból.

Az biztos hogy ugyanaz a fura jellege megvan mint az északi filmeknek, érezhetően megviseli őket a hosszú tél. Teljesen filmzenés, sőt, Vikings mellett nekem játékok jutottak eszembe, valami open world viking móka. Talán ezt hallgattam meg a legtöbbször az ajánlások közül, főleg azért, mert teljesen eltért az eddigiektől, ami tényleg pluszpont a Zeneklubban. Jók a feka popzenék, de a 4.-5. ilyen album után már nehéz bármit hozzátenni. Ezért próbáltam én is meghúzni a váratlant, de bennetek nincs meg a 2000es évek dodzsem generációja

Hogy később előveszem e? Nem hiszem, mert nem jellemző rám hogy filmzenéket hallgatnék, de ettől függetlenül élmény volt - különösen itthon, jó hangrendszeren.

Nálam

7,5/10

Bishop Briggs - Church of Scars

River megvolt szerintem korábbról, pedig nem szoktam ilyesmit hallgatni. Az alapok nagyon tetszettek 1-2 helyen, kicsit ilyen Imagine Dragons Radioactive B sideon éreztem magam az alapokkal.
A hölgy viszont kb. semmit nem tett hozzá nekem. Ugyanaz a hangszín, stílus, flow vitte végig az egész albumot, és ezért lett kicsit egysíkú az album. Nem nagyon volt catchy, különleges rész sehol, spotify listára pedig valószínűleg egyik se kerülne fel nálam, pedig az ilyen jellegű alapokat tényleg csípem.

4,5/10

Hozom majd a többit is, köszönöm szépen a türelmet.

Bocsánat a csúszásért, a karácsony előtti dara plusz az esküvőszervezés kicsit átírta a számításaim

Nirvana - Nevermind

Ahogy írtam is amikor megjött az ajánlás, én még sose hallottam az albumot és a számaik közül is csak elvétve ismertem párat, nyilván csak a legpopulárisabbakat. Ugye mivel alapvetően kevés rock zenét hallgatok/hallgattam legyen az akár grunge vagy bármilyen más alkategóriája, csak pár együttes van akiket előveszek alkalomadtán így nekem a zenei világra gyakorolt hatásuk leginkább csak cikkekből van meg, relatíve kevés hasonlóságot tudtam felfedezni más bandákkal vagy számokkal de ezért is volt jó olvasni a ti kommenteiteket, így kicsit eltudtam merülni a barangolásban meg a hasonlóságok keresésében.

Alapvetően ahogy Faust is írta - ha jól rémlik ő volt - az album színpadra meg koncertre van tervezve. Eszméletlen jó hangulata van, váltják egymás a lassabb-gyorsabb számok, hol ugrálnál, hol csak énekelnél de végig nagyon erőteljes az egész. Kár, hogy ugye ez már nem átélhető. A Smells Like Teen Spirit volt természetesen nekem is a legismerősebb, azt pörgettem magamtól is már korábban. Szerintem az a legjobb dal az egész albumról, azt valami eszméletlen mód összerakták. Lehet csak az újdonság varázsa miatt, vagy mert tényleg úgy ültem le hallgatni, hogy itt valami nagyon nagy dolog fog történni de a dalok igazából kivétel nélkül tetszettek. Na jó, az utolsót nem tudtam hova tenni, az nem jött be. Viszont mind az In Bloom, Lithium, Come as you are és tényleg még sorolhatnám mind-mind tetszettek. Még a Territorial Pissing is, ha így ordibálnak azt simán elviselem A Pollyt hallgatva kellett egy kis idő amíg összeraktam honnan ismerős, de azt végül megfejtettem magamtól az első hallgatásnál, oda nem kellett a rávezetés

Az egész album hangulatában van valami egész furcsa de magával ragadó számomra. Kurt nem tűnik úgy, hogy a legképzettebb énekes lett volna legalábbis szerintem de nagyon jól hozták össze a saját hangzásukat mind énekben mind zenében (a dobok eszméletlen jók, Grohl zseniális). Nyilván így ennyi idő távlatából ötletem sincs milyen lehetett anno ezt akkor meghallani egy koncerten vagy a rádióban de így 30 évvel később is élveztem minden percét, pedig összesen négyszer pörgettem le. Most mielőtt ezt elkezdtem gépelni olvasgattam még kicsit az együttesről meg Cobainről. Elolvastam a búcsúlevelét is, hát mit ne mondjak durva nagyon. Nehéz megítélni, hogy ha nincs az ő tragédiája mekkora sikereket érhettek volna el, vagy mi várhatott volna még rájuk, biztos benne van az is, hogy az öngyilkossága miatt még jelentőségteljesebb minden zene amit csináltak, viszont ez az album szerintem is simán méltán van ott a legnagyobb klasszikusok között. Szerintem nagyon jó ajánlás volt, én személy szerint sokkal szegényebb lennék most egy ilyen élménnyel. Együttesről, albumról régen nem keresgéltem ennyit célirányosan az interneten. Plusz ez meghozta a kedvemet további, örök klasszikusnak mondott albumok elővételéhez.

Köszi az ajánlást! 10/9

Nirvana - Nevermind

Én is azok közé tartozom akik még sosem hallották egyben az albumot, csak 1-1 számot külön külön, viszont a zenetörténeti jelentőségével tisztában vagyok, szóval nagyon magas elvárásokkal ültem le meghallgatni. Az első számra (Smells like teen sprit) kár is fecsérelni a szót, mestermű, szóval a kérdés az volt, hogy a többi hozza-e ugyan azt a szintet. És nagyjából igen, de mégsem teljesen.
Végig nagyon jó cucc, egyedi hangzással magas minőségben, végig élmény hallgatni, de természetesen az első számhoz nehezen ér fel a nagy része. Számomra a Drain you emelkedett ki, a többi egy fél polccal talán lejjebb van, kivéve még az utolsó számot - az Endless, Nameless az megint mestermű szerintem.
Az említett 3 szám felhúzza de sok albumon a kiemelkedő számok olyanok mint itt a többi. Nálam ez 9/10, nagyon bejött, köszönöm.

nmate írta: Miért nem tanulok belőle, hogy ne itt írjak hosszú hozzászólást, hanem csak másoljam be ide.
Az egész elveszett, bocs nincs időm újra. Majd írok extrát, ha lesz több.

Ajánlásom:
Ratatat - Classics

Elektronikus-postrock-instrumental, 60-70-es évek riffjeinek hangulatával és erőteljes hatásával. Klasszikus, de talán lesz olyan akinek ez új és még mazsolázni is tud belőle.
Egy modern rock együttes és egy európai elektronikus zenész albumjai közül került ez ki győztesen nálam.

YT
Spotify
Tidal

Itt az utolsó ajánlás pörgesse mindenki!
itt megnézhetitek, ki mivel van elmaradva. Kercsó elmaradt ajánlására tekintettel a jövőhetet még felhasználhatjátok pótlásra, de dec 26-tal zárul a kör

Miért nem tanulok belőle, hogy ne itt írjak hosszú hozzászólást, hanem csak másoljam be ide.
Az egész elveszett, bocs nincs időm újra. Majd írok extrát, ha lesz több.

Ajánlásom:
Ratatat - Classics

Elektronikus-postrock-instrumental, 60-70-es évek riffjeinek hangulatával és erőteljes hatásával. Klasszikus, de talán lesz olyan akinek ez új és még mazsolázni is tud belőle.
Egy modern rock együttes és egy európai elektronikus zenész albumjai közül került ez ki győztesen nálam.

YT
Spotify
Tidal

Akkor nmate az utolsó ajánló
Utána a jovohetet megadjuk mindenkinek az elmaradt albumok pótlására (ha szükséges)

El Sie7e írta: Kercsó lenne a következő ajánló, nmate esetleg tudod mit hoznál, és cserélnétek? (ha kercsó estig nem jelentkezik)
Kercsó, jó lenne ha az ajánlásod előtt pótolnád az értékeléseket

bocsi srácok, de nagyon offon vagyok. túl sok kötelező program fut a munka mellett, nincs időm normálisan végighallgatni egyik albumot se, nem hogy épkézláb értékelést írni.
szóval elnézést, de sztornó van részemről a teljes körre.

Nekem ok. Majd hozom ma.

Kercsó lenne a következő ajánló, nmate esetleg tudod mit hoznál, és cserélnétek? (ha kercsó estig nem jelentkezik)
Kercsó, jó lenne ha az ajánlásod előtt pótolnád az értékeléseket

babaking írta: Mehetünk, holnap hozom a Nirvanat. Már lepörgött kétszer de még kap ma egy harmadikat.

Ugyanez

Mehetünk, holnap hozom a Nirvanat. Már lepörgött kétszer de még kap ma egy harmadikat.

Hát, Nirvana sem támasztotta fel a dolgokat

Itt vagyok még, jövő héten hozok mindent, elnézést, őrület az év vége, és nem akarom összecsapni.

Nirvana - Nevermind

Van ez a Smells like teen Spirit - American Idiot - The Pretender trió, amivel engem már ki lehet kergetni világból. Baromi jó számok, de mindegyiket sokkal többször hallottam, mint szerettem volna.
Kicsit ettől elvonatkoztatva szerintem kifejezetten jó nyitány, és megadja az album hangulatát. Nálam megmarad a lendület, tényleg slágerválogatás az egész album, kivéve a záró Endless Nameless amit sose tudtam igazán hova tenni.
Pont ezért nehéz kiemelni egy számot, kevés ilyen album van, nekem is elsőre a Hybrid Theory ugrik be. A "sikeresebb" számokon kívül talán a Drain You az amit még a többi felé lehetne rakni, nekem az nagy kedvenc.
Nem voltam ott, amikor kijött az album, és szerintem is rádobott a kultstátuszra Kurt Cobain öngyilkossága, de el tudom képzelni, hogy ez mennyire frissnek hatott akkoriban.

8,5/10

Én mondjuk külön a számokkal eléggé képbe voltam, de így egyben, mint album elég régen ment le utoljára. Azt nem tudom eldönteni, hogy jó ajánlás-e. Alapból jó ötlet, hogy egy stílus legjelentősebb albumát dobjuk be, és Grunge se volt még, de ez talán túl ismert ehhez. A többiek véleményére kiváncsi leszek.
Ha már szóba került lentebb is a Hybrid Theory, én erősen elgondolkoztam, hogy az első feltámasztott zeneklubba bedobom és instant win, de inkább maradtam a King 810-nél ( és milyen jól tettem... )

Bishop Briggs-Church Of Scars

Én is bevásárlóközpontban éreztem magam a hallgatás közben
Máshol nem nagyon szoktam pop-zenét hallgatni, így a hölgyről se hallottam még.
Az album viszonylag könnyen lement, de kicsit nekem összefolyt. Néha nem vettem észre hogy új szám kezdődött.
A Rivert már hallottam, szerintem az volt a legerősebba a lemezről. De amúgy semmi emlékezetest nem találtam benne, egyik tracknél sem éreztem azt hogy "hú ezt a részt majd visszahallgatom, olyan király volt", a sablonszövegegről nem is beszélve.
Amúgy egynek elment, köszi az ajánlást.
5,5/10


Nirvana - Nevermind

Sose voltam nagy Nirvana-fan, 1 számukat ismertem sokáig, és hallgattam rojtosra, a Smells Like Teen Spiritet. Most is imádom, 10/10-es nóta. Mindig ehhez viszonyítottam ha belefutottam más számukba. Egyik se közelítette meg.
De most meghallgatva az albumot, azért van pár jó számuk. De attól még most is azt mondom hogy a lemez első dala a legjobbjuk.
A másik kedvencem a Come As You Are, ez is remek nóta. El is felejtettem már hogy a Pollyról koppintotta a Tankcsapda az Egyszerű dalt
A Endless, Nameless-en nekem is beugrott a Slipknot.
Rosszat nem tudok mondani róla, de nekem ez nem akkora klasszikus mint pl egy Toxicity, Master of Puppets, Iowa, Hybrid Theory album. Ezeken szinte minden szám megunhatatlan, a Nevermindon meg csak 1-2.
A Foo Fighters-szel is az a bajom hogy van 2-3 jobb számuk, de amúgy full semmilyenek. Bár élőben jó bulikat csapnak. Grohl jóarc, nagyon hasonlít a Nirvana dobosára
Jó kis album ez, elismerem a hatását a rock zenére, de nálam sose fog felérni az előbb említett klasszikuskhoz.
7,5//10

Bishop Briggs-Church Of Scars

Na megérkeztem én is.
A nevével már találkoztam de sosem hallgattam bele.
Én személy szerint birom a női előadókat. Igazából zenét hallgatok nem pedig arra megyek hogy milyen nemű az énekes.
Könnyed album,nem unalmas nem volt olyan érzésem hogy "jajj mikor lesz már vége". Viszont nem is hozza a plusz izgalmat az album vagyis én szeretem a pop stilust de hogy top legyen valami hiáynzott.
Nekem tetszett a hangja,erőteljes.
Nos a dalszöveg nekem túl spirituális volt vagy nagyon rá ment ezekre a földi elemekre.
Én szeretem ha egy lyrcs "real" de ez már nagyon izlés kérdése nyilván nem von le semmit belőle.

Az alapoknál voltak olyan ismerős érzéseim,mintha már máshol hallottam volna.
Amit mentettem magamnak az Lyin és a White Flag.
Vannak ennél jobb pop albumok is de azért nem lóg lefelé.

Nálam 7/10

Nirvana - Nevermind

A Nirvana nálam azok közé az együttes közé tartozik (pl ACDC, Metallica, Foo Fighters,) akiknek 2-3 számát nagyon szeretem, de amikor belehallgatok egy teljes albumba, akkor a többi szám egyáltalán nem fog meg.

Itt is hasonló volt a helyzet, az első 4-5 szám nagyon gyorsan lement, de utána azt éreztem végig, hogy ez ugyanaz a szám, ami kettővel, hárommal ezelőtt volt, vagy csak egy nagyon hasonló? Főleg a végére veszített már nagyon az album, az utolsó 3-4 szám, már nagyon nehezen csúszott le.

Kurt hangja is kicsit felemás nekem. Technikailag szerintem ő nem a legjobb énekes. Hogy ne csak a kedvenceimet emlegessem, hanem mondjuk hasonló stílusú (grunge) énekeseket, akkor egy Chris Cornell, Layne Staley vagy egy Eddie Vedder is bőven jobb nála. És abban is szinte biztos vagyok, hogy ha nem történik meg a tragédia, akkor neki sokat kellett volna változtatni a technikáján, hogy nem menjen el a hangja, mint jópár frontembernek. Viszont az tény, hogy az érzelmeket nagyon jól át tudja adni a számokban. A zenével is hasonlóan vagyok, kicsit bugyuta számomra. Nem vagyok egy nagy gitár virtuóz, de nekem nagyon sok volt az egyszerű, kicsit unalmas riff, a hangzásvilága is nagyon nyers. Ha már fel lett hozva a Gun's, ott azért olyan gitárszólók, riffek voltak, amikre még kis pöcsösként és most is feláll. A szőr a hátamon. Még a hallgathatatlan szar számaiknál is.

Az vitathatatlan, hogy akkoriban nagy hatással voltak a zenei világra, és rengeteg zenekar később sokat merített az ő zenéjükből, de én nem vagyok benne biztos, hogyha mondjuk egy +5-10 évet még lehúztak volna, akkor is ilyen nagy hatású együttesként emlegetnénk őket.

Nekem sok újdonságot nem hozott az album, továbbra is az a 2-3 szám marad emlékezetes tőlük, ami eddig is, viszont ettől függetlenül ez nem egy rossz album, sőt. Csak számomra egyáltalán nem kiemelkedő.

10/7

Church of scars

No, ez már megüti a szintet, hogy háttérzene legyen a H&M-ben.

Viccet félretéve, kb ilyennek képzelek el látatlanban egy hallgatható pop albumot. Fogós dallamok, lendület, egyszerűség (de itt nem a rossz értelemben). A csajszi (vagy a stúdió ahol megcsinálják a hangját) egy dolgot tud, de azt hozza, kicsit a szegény ember Amy Winehousea akar lenni de nem túlzottan sikerül. Fura volt, mert simán átfolyt az album, 1-2 pillanatnál fel is húztam a szemöldököm hogy ez egész hallgatható (pl a White flag, vagy a Dream), de úgy egy óra után megnéztem hogy faszom, hány szám van még - észre sem vettem, hogy előlről elkezdődött. Ez egyrészt jó, mert az eddigi pop ajánlásoknál felsóhajtottam, amikor meghallottam az első számot ("végre vége"), de itt kb annyira volt megjegyezhető bármelyik, hogy ha nem tudom, hogy rövid az album, akár háromszor is legurult volna mire feltűnik. Nálam ez inkább kritika, bár gyanítom a jó popszámoknak pont ez a lényege.

Amúgy tényleg nem olyan rossz, kategóriákkal több, mint az előző, Huxley-féle gyárszalagon tenyésztett tiktoksöpredékek, de szerintem a popzene itt megáll: többet nem bír el, mert akkor azt már nem tisztán popnak hívnánk. Köszi az ajánlást, egy hatosra jó ez nálam.

6/10

Nevermind

Ha nem is alakította át a Nirvanáról gyökeresen a véleményemet, mindenképpen jelentősen árnyalta azt, szóval ezért már valóban megérte. Lepörgettem párszor, és kedveltem, bár hozzá kell tennem, második hallgatásra inkább abban merült el a fülem, ahogy az utókorra gyakorolt, egyébként elképesztő hatásokat felismerte. Csomószor beugrott az Offspring (On a plain, Stay away), az Alice in chains, a Queens of the stone age (Something in the way), a Slipknot le sem tagadhatná, hogy szarrá hallgatták az Endless, nameless-t, és napestig lehetne sorolni. Amiben szerintem még nagyon erős a cucc, hogy ha mondanom kéne egyetlen albumot a műfajban, amit ezer százalékban koncertre találtak ki, akkor a Nevermind lenne az. Gyakorlatilag csak slágerek vannak rajta (ez lett a sikerük, és később Cobain bukása is), és olyan változatos tempóban, ami iszonyatosan tudja spannolni a közönséget. Vannak lassabb tételek, amiket lehet egymásba karolva énekelni, aztán bedobnak egy olyan punk zúzdát, amit az Exploited megirigyelne (Territorial pissings), totál agyfasz az egész, a legjobb értelemben. Kérdés, mennyire tudja ezt értékelni egy rockzenét nem hallgató egyén, de szerintem az egész zeneklubnak jó szándéka ellenére pont ez az Achilles sarka.

Fura egyébként, hogy mennyire megbolygatták az ipart: a rock és a metál alapból haldokolni kezdett a kilencvenes évek elején, javarészt az MTV térnyerése miatt. Ebbe az állóvízbe ugrott bele a Nirvana egy iszonyatosan nagy seggest, ami nagy mozgolódást váltott ki: A Nirvana előtt a garázsbandák (khm, "alternatív bandák") szinte semmilyen publicitást nem kaptak, ezután pedig kapkodtak utánuk, a nagy öregek pedig vagy teljesen irány váltottak hogy tudják tartani a lépést (pl a Metallica), vagy csúnyán beszopták. Az MTV-t leuralták a Nirvanát majmoló bandák (kb. a nu metal robbanásához hasonló volt a helyzet, amikor boldog boldogtalan nu metalt tolt, de csak a hullámot elstartoló két-három banda, a Linkin Park, a Limp Bizkit, stb. voltak értelmes együttesek, akikben megvolt a plusz), de nyilván senki nem tudta tartani a szintet - még maguk Cobainék sem. Egyszerre váltották meg, és kapálták el a teljes műfajt. Keményebb berkekben kitartottak az együttesek, de nagyon ötlettelen periódus uralkodott a metál terén, amíg meg nem érkezett a Pantera, és a Fear Factory páros lábbal a Demanufacture-el, ami a mai napig etalon lemez, és egy teljes generáció zenéjére gyakorolt irgalmatlan nagy hatást.

Kicsit elkanyarodtam, de erről legalább lehet beszélni, mert egyrészt van benne hangszer , másrészt kontextusba tudom helyezni. A hangzás is kicsit új, egyszerre koszos és tiszta (egyébként elégedetlenek voltak vele az együttes tagjai, az In utero azért lett sokkal mocskosabb), szó se róla, nem leszek rajongó, de fasza az album. Valami nekem hiányzik kicsit belőle, jelenleg nem tudnám megfogalmazni, mi.

Egyébként fun fact, rockzenei berkekben konkrétan eretnek vagyok, a Smells like teen spiritet egyszerűen annyira kurvára utálom, hogy azt elmondani nem tudom. Hideg kiráz, ha meghallom, annyit tolták mindenütt, teljesen rosszul vagyok tőle. Valószínűleg azzal, és az In bloommal azonosítottam a bandát, ami egy rossz szokás, de néhol tökéletesen alátámasztott (pl a Guns n Rosesnál, van az a hat számuk amit a rádiók a mai napig szarrá játszanak, azok már rohadt unalmasak, az összes többi meg hallgathatatlan szar ), de átmegyek a másik két Nirvanán is párszor. Köszönöm az ajánlást, jól esett, elő is vettem a régóta mellőzött fémzene listámat, hiányoztak a srácok.

7,5/10

Daniheim - Skapanir

Hajaj, nagyon vegyesek az erzeseim es nagy bajban vagyok, pedig en imadom az elektronikus zenet, de ez igen tavol all tolem. Az egesz album egybe van, kompakt, kivaloan felepitett, es a hangzasa is nagyon minosegi es pazar, viszont egy dolog nagyon hianyzott belole: egy minimalis enek. Egy ido utan sajnos ellaposodott, es nalam pont forditva voltak a reakciok a tobbiekhez kepest, mivel inkabb az eleje tetszett. Amik pozitiv iranyba billentik a merleget az az Intro, a Kala, a Skapanir es a Hefna. Viszont baszki az a Reida cimu szam valami kegyetlen volt, konkretan alig birtam vegighallgatni. Na te azt nem erted, hogy hallgathat valaki Azahriaht ugy, hogy nem pina van a labai kozott, en meg azt nem ertem, hogy eleve ki az aki ehhez folyamodik hogy ezt a szamot vegighallgassa tobbszor is. Beleborzongtam, olyan volt mintha epp kecsket aldoznank aztan a hatterbe ez szol. Na mindegy, ettol tekintsunk el, amugy osszessegeben hallgathato az album, es filmzenekent tobb szam is rohadt jo lenne. Sokszor a meghallgatas kozben nekem is a Vikinges es a Ragnarök sorozat jutott eszembe.

Na igy mindent egybevetve a pozitiv reszei mellett sem tudok sok pontot adni, mert eleg nehezen csuszott le, bevallom inkabb ezzel az albummal szenvedtem minstem a Bishoppal. Ez azert is van, mert ez az eszaki hangzasvilag nagyon nagyon tavol all tolem, de legalabb betekinthettem ebbe a vilagba is. A pontszamot egy fel ponttal fentebb huzom a kulonleges ajanlas miatt, igy kap egy 5,5/10-et. Koszi az ajanlast!

Bishop Briggs - Church of Scars

Na, ez azert joval jobban tetszett.

Nem nyujt semmi kiemelkedot, de megis konnyed, magaval rant es egy pillanat alatt leporgott az egesz album. Talan ez volt az az album az eddigi ajanlasok kozul, ami legkonnyebben lecsuszott es tetszett Solomun mellett. Talan nekem is a River es a White Flag tetszett legjobban, viszont az osszes szam hoz konstansan egy minimum kozepes szintet, ami tok pozitiv. A csaj hangja teljesen okes, az alapok nagyon jol osszevannak rakva, a mai trendnek megfeleloek, a szovegre pedig mar annyira nem is figyeltem, magaval vitt az egesznek a hangulata. A noi ajanlasok kozul eddig a ket korrel ezelotti Saya Noe tetszett a legjobban, de ez most csatlakozik melle.

Biztos vagyok benne, hogy meg fogok talalkozni veluk kulonbozo playlistekbe, mert az atlag pop hallgatonak ez tokeletesen fogyaszthato. Koszi az ajanlast, ez igy megkap tolem egy 8/10-et.

Bishop Briggs - Church of Scars

Na bocsánat, hétvégén közbejött valami aztán nem volt időm már beírni.

Összesen háromszor ment le és igazából minden hallgatás alatt nekem tetszett. Korábbról ismertem már egyébként de így egyben az album még nem volt meg.

Az előismereteim alapján én teljesen azt kaptam amit vártam. Lehet nem a legjobb énekes a csaj de nekem nagyon bejön a hangszíne, plusz ezekhez a zenékhez kifejezetten illik, a legtöbb számban nagyon jól harmonizál ezekkel a basszusosabb, ritmusosabb alapokkal. Sokkal erőteljesebb a hatása mint egyébként a szöveg alapján indokolt lenne de hallgatni, legalábbis szerintem kifejezetten jó. Nyilván szöveg terén semmi világmegváltó de hát az ilyen rádiós-pop zenének nem is feltétlenül célja ez, meg hát azért egyáltalán nem bántóan bugyuta, pont hozza amit egyébként hordoz ez a stílus. Az aktuálisan rádióban futó előadók között én mindenképp a jobbak közé tenném, bár abban Máténak igaza volt, hogy tényleg picit egydimenziósnak hangzik a csaj, talán ezt tudnám felhozni a legnagyobb negatívumnak.

Köszi az ajánlást Barni, így az album hallgatása után is maradok majd a White Flag-River vonalon, azokat alkalomadtán elővettem eddig is de összességében nem tudnék olyan számot kiemelni ami nagyon ne jött volna be. Tök kellemes kis album. 10/7

Egyébként a 6 Undergroundnak is azok a legjobb jelenetei amikor szól a White Flag meg a River

u.i.: Így album formában nekem sose volt meg még a Nevermind, nagyon kíváncsi vagyok