Itt az egész Isco búcsú:
“A Maláganál voltam, és éreztem, hogy eljött a távozás ideje.
Elköteleződtem egy másik csapat mellett.
De ekkor a Real Madrid bekopogatott az ajtómon. A Real Madridnak pedig nem érdemes és nem is szabad nemet mondani, bár mindig vannak kivételek.
Emlékszem, arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az a rohadt Madrid évek óta nem nyert Bajnokok Ligáját. Én azt éreztem, hogy hamarosan összejön. És jött is a Tizedik. A többi pedig, ami ezután jött, már történelem.
Most, miután kilenc évet töltöttem el annál a klubnál, amely minden gyermekkori álmom megvalósítását lehetővé tette, az időm lejárt itt.
Amellett, hogy valóra váltottam az álmaimat, több címet nyertem, mint valaha is képzeltem, a legnagyobbakkal játszottam együtt és elképesztő embereket ismertem meg, kib*szott jól éreztem magam és ezt senki nem veheti el tőlem!
Mert én kétségkívül a jóra és a szépre fogok emlékezni, és remélem, hogy ti is.
Szeretnék köszönetet mondani a csapattársaknak, edzőknek, stábtagoknak, erőnléti szakembereknek, szertárosoknak, a Valdebebas és a Santiago Bernabéu alkalmazottainak a munkáért, a szeretetért és a támogatásért, amire mindenkinek szüksége van, és amiben én sosem szenvedtem hiányt.
Szeretném megköszönni a szurkolóknak is, akik már az első naptól kezdve elképesztően jól bántak velem, és akik a világ minden szegletébe elkísérik ezt a klubot.
Egyébként tegnap azt mondtam egy barátomnak, nem értem, hogy miért kerítenek ekkora feneket az ünneplésnek a Cibelesen, mikor már a Tizenötödik is úton van.
A viszontlátásra és Hala Madrid! 🤍🤍🤍🤍”
Ha Rüdiger, akkor is...
