HozzászólásSzerző: füst » 2019. augusztus 2., péntek 22:59
Jártatok már úgy, hogy egy könyv olvasása közben kúródtok fel annyira, hogy a falat kaparnátok?
Véletlenszerűen kezdtem el olvasni egy könyvet;
Balázs Béla - Tények és Tanú (Napló 1914-22)
Nem tudtam semmit a könyvről, sem a szerzőről, nem is enyém a könyv, egy vasútállomáson láttam egy remek kezdeményezést; ki van helyezve a váróban egy könyvespolc telezsúfolva olvasnivalóval, és szabadon lehet elvinni olvasni könyveket. Cserébe nem hátrány ha később visszatesszük vagy másikkal pótoljuk.
Na így jutottam hozzá a könyvhöz, cím alapján érdekesnek tűnt, ezért elkezdtem olvasni.
A napló formai jegyeit tökéletesen hozza, személyes monológok tömkelege, sztorik, tervek, nagyobb események leírása.
Nos Balázs Béla gyakorlatilag végigpicsog 8 évet.
Ezt a fajta álszentséget, mártírkodást egyszerűen nem lehet bírni.
14-ben a nagy háborút hősiesen várja, heroikus élményekre vágyik, meg akarja találni a fronton az írói vénáját, majd szétveti a tettvágy, és a férfiasság. 3 oldallal később pedig már mindenen szó szerint rinyál. Unalmas a háború, nem érez semmit az emberek iránt, nincs egy számára megfelelő intellektusú lelki társ. Szar a háború, szar a munkáka, szar az élet. Bezzeg Babits, bezzeg Ady, milyen jó nekik, hogy akarnak, és képesek is alkotni.
Rengeteg-rengeteg személyes élmények, a nagy heroizmus 1-2 év után elillan, csak a személyes élményeiről ír. Apró-cseprő dolgokról, amiket világfájdalommal ír le. Hogy mi történik a környezetében, az országában, a népével, az teljesen hidegen hagyja.
17-ben, 18-ban még mindig itt tartunk, pedig akkor azért már nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyarság irtó szar helyzetben volt, bőven lehetett volna kivel együtt érezni, lett volna miről írni, de nem. Azt tartotta fontosnak, hogy egy délelőtt megírt 3 verset, amik jók. Nagyon jók, de még nem olyan forradalmian jók amire képes. Ennek az embernek elbaszott értékrendje volt, kisstílű problémákon drámázott, miközben olyan dolgoknak lehetett a tanúi szabadkán, galíciában, a keleti fronton, ami nagyon is jelentős lehetett volna.
De ez végülis nem baj, ő naplója, hagy írjon benne amiről akar. Nade. 18-ban belépett a szocialista pártba. Tökéletesen leszarta hogy mekkora bajban a haza, hogy a háború élve felemésztette a népet, ő fogta magát és egy követ fújt Kun Bélával és Jászi Oszkárékkal és a magyar vörös hadsereg kötelékében folytatta remekbebaszott pályafutását. Ugye ismerjük a történelmet, a marhára dicsőséges 133 nap után jött a hideg zuhany és Horthy a fehér lován, szóval hősünknek ilyen múlttal bizony menekülőre kellett fognia. És volt képe ezt papírra vetni;
"És közben bevonult Horthy a nemzeti hadsereggel! Dörögtek az ágyúk, sastollak lengtek a szélben, a Himnusz és a Rákóczi-induló harsogott, a nép ünnepelt és virágot szórt(ugyanaz a nép, amelyik a két forradalmat csinálta!), És mi a kis hideg cselédszobában összebújtunk és megint sírtunk. Nem kegyetlen-e, hogy mi ennek a "magyar ünnepnek" nem örülhetünk? Nem szörnyű-e, hogy ezek, a magyar nemzeti hadsereg, a mi ellenségünk, és bennünket halálra keres? Nem szörnyű, hogy kicsavarják szívünkből a magyarsághoz való jussunkat? Miért? Miért? Miért?"
Az ember, aki tevékenyen részt vett a vörösterrorban, a Tisza-féle magyar kormánnyal szemben fegyvert fogott, azon hisztizik, hogy be akarják rajta nyújtani a számlát. Az ember aki azzal indít, hogy kivételesen férfias, és heroikus tettekre vágyik, picsog.
Utánaolvastam, írói berkeken belül viszonylag tűzközelben volt, Babitscsal, Bartókkal, Adyval és a többiekkel is volt ismertsége, és párton belül is magasra jutott. A befuccsolt vörös terror után bécsbe menekült, majd később Moszkvába Kun Béla szoknyája mellé, majd a második vh után tért haza. Az ember, az író-költő, akit heroizmus fűtött, az első vh-t megunta, a másodikat moszkvából szemlélte, és első alkalommal fegyvert ragadott Tiszáék ellen, sérelmezi, hogy nem lehet részese a nép ünneplésének, és miután fegyvert ragadott, fegyverrel üldözik. Köptem egy hegyeset.
Visszateszem a könyvet, ha újra azon az állomáson járok, BB-nek pedig remélem könnyű a föld.
, Katinka se volt rossz de nem fogott meg úgy igazán.
Mert jónak nagyon jó, csak fáj olvasni, az Állatfarmnál is ezt éreztem, de az egyrészt rövid volt, másrészt a közeg miatt jobban él a szatírikus éle, az 1984 viszont sajnos full reális.
)
