Gosford park
Az ajánlás befutásakor nagyon örültem, hiszen bár nem vagyok túlzottan kiművelt a témában (sőt), szeretem nagyon a krimi műfaját. Maga a korszak és miliő adott, a cast brutál, gondoltam, mi baj lehet!
Fú.
Érdekes film egyébként, de nagyon szenvedtem vele több okból kifolyólag. Azon, hogy nem feltétlenül az elvárt krimit hozza, túllendültem viszonylag hamar, már 20-30 perc után teljesen egyértelmű volt, hogy itt a alsó-felső ház egymáshoz való viszonya, valamint folyamatos tükröztetése lesz a fő csapásirány - a szolgák között ugyanaz az áskálódás, álszentség, hierarchikus egymáson (át)taposás a jellemző, ahogy gazdáik körében is. A legnagyobb különbség, hogy kevésbé lehet őket cinikusan, ironikusan ábrázolni, hiszen lényeges különbség, hogy náluk mindez sokkal szofisztikáltabban, elfojtottabban működik - szimplán azért, mert gazdagékkal ellentétben nem érnek erre rá munkájuk miatt, hogy egész életüket ennek szenteljék.
Szellemes cinizmussal vannak felfestve a karakterek, valahogy tényleg így képzeljük el az 1930-as évek eleji angol urakat, úrnőket, akik tudattalanul élik gondtalan(nak tűnő) életük, korszakuk legvégét - a háború lassan kopogtat. Éppen ezért nem értettem, hogy
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!a nyomozót miért kellett ilyen idétlenre, burleszkes baromra venni, teljesen megöli az egészet a csetlő botló balfaszkodása - pedig örültem nagyon a legendás Frynak. 
hatalmas mínusz.
És nálam igazából itt megállt ami a pozitívumok sora. Ez a film egy kínos magyar színdarab, csak itt nem üvöltözve, hadonászva ripacskodnak az ún. színészek, hanem valódi művészek játszanak (többnyire). Charles Dance-nek külön örültem, imádom a hangját, épp ezért vertem a fejem a falba nem sokkal az indítás után. Talán az életben nem volt még ilyen, hogy 15 perc után átkapcsoljak szinkronra: felirattal egyszerűen teljesen esélytelen volt követni a dolgokat, ki kivel van, ki ez, mi ez, mit akar és egyáltalán
mi a faszról beszél. Rengeteg keresztbe beszélés, párhuzamosan folyó dialóg, végtelenül fárasztó követni, és nincs időd felfogni a karaktereket, elhelyezni őket a térképen. Kicsit olyan, mint amikor először mentél általánosba/gimibe, és azt se vágod, kikkel vagy körülvéve, mindenki bemutatkozik de már a harmadiknál kevered és még vannak tizennyolcan, és szép lassan inkább a pofájukról jegyzed meg őket de igazából nem is érdekelnek.
Ezt a stílust majdnem végig fenntartja a film, és teszi mindezt számomra végtelenül unalmasan, vontatottan és érdektelenül. Ez inkább személyes probléma, de hát ilyen a filmművészet.
A minimális csavarokat(?) elárulja jó előre a film, mintha nem is lenne lényeges: a
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!mérgeket, a színészgyerek kikúrt ócska akcentusát és a FOX FILMSES ÖVÉT, mintha maga a történet teljesen lényegtelen lenne a gazdagokról való fröcsögés mellett. Akkor meg minek krimiköntösbe ágyazni, a gyilkosság semminek nem a katalizátora, csak arra való, hogy a leggazdagabb tetűre ráhányjuk a legnagyobb zsák szart, metoo before it was cool.
Technikailag, színészileg, hangulatilag és művészeti kivitelezésben ott van a film, de nálam a történet szinte teljes hiányánál és a szinte mérhetetlen unalomnál teljesen elhasalt a cucc. Nem mondanám viszont rossz filmnek, még csak feleslegesnek sem, vannak benne bőven érdekes dolgok, csak kicsit úgy érzem, ez az egész sokkal jobban megélt volna egy sorozat formájában, több tartalommal, de ugyanezzel a célzattal. Persze akkoriban még nem létezett a sorozat, ami formájában tekintve, viszont utánaolvasva feltűnt valahol, hogy a Downtown Abbey-t először spinoffnak szánták, és csak ezután fejlődött önálló produktummá.
Egyébiránt még így sem tudom komoly pofával azt mondani, hogy bántam, hogy láttam, de sajna nem fogok jó szívvel emlékezni rá. Mindenesetre az ajánlást köszönöm szépen!
5/10
Remy írta:
Na, a Rock-maratonnal végeztem. Ma nekiállok az elmaradt filmeknek.
.
ráadásul Altman sem hozott sose lázba. Igaz, csak a Popeye-t láttam tőle, de a jobb címei sem igazán izgatnak.
Vigyen el a koronavírus te szerencsétlen.
