HozzászólásSzerző: Pingvin78 » 2013. május 12., vasárnap 12:47
Garden state
Ez bejött:) Lassú, nekem egy lelkiállapotról, életérzésről szólt főleg, és egy ennyire képlékeny, illékony dolgot nehéz jól megragadni, a vásznon is... Könnyű elbénázni, könnyű okoskodó katyvaszt csinálni belőle, se füle, se farka intelligenskedő/lazáskodó bugyutaságot... de nekem ez most tetszett. Szerintem remek karakterket formáltak meg kiválóan. A néhol hol jellegtelennek, túl hétköznapinak tűnő emberek élete, személyisége mégis kellőképpen színes, kerek, emberi, az "őrültségek" sem túlzások. Szerintem ez egy jó film. Itt-ott billeg, de végül is egy nagyon is jó film, itt és most nekem:) Persze Portman a kedvencek közé tartozik, és az is dobott a hangulaton, hogy sikerült eredeti nyelven, felirattal "hozzájutni", meg kellőképpen nem tudtamsemmit a filmről, így nem is vártam semmit tőle:)
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!A dilis, vagánykodó, hóbortos kislányra mondanám, hogy az életben kiállhatatlanul labilis lenne, de végül is egész szeretetteljes, egészséges légkör volt otthon, szóval nem feltétlenül beteg, vagy totálisan működésképtelen a csajszi. Igaz, nem tudtunk meg eleget róla, nem is állt össze a kép, nem derült ki, mit dolgozik anyuka, hol van apuka, mitől is ilyen kis dilis... De amit mutattak, nem volt rossz. Talán szinte túl sok személyt próbáltak beleollózni, az átlagosnál azért árnyaltabban és jobb érzékkel, így kicsit hiányos mind, de ami megjelenik, az olyan befogadható, nem lóg ki zavaróan sehol a lóláb, és mindegyik karakter szerethetően, hihetően ötvözi a realitást, a szürkés hétköznapokat, traumákat, veszteségeket, kudarcokat, devianciát, meg egy egészséges, érző szívet... Kicsit ez talán a leghiteltelenebb, amolyan romantikus vígjátékos motívum: végső soron is mindenki jófej, emberi, szerethető:) Ellentétben más műfajokkal, ahol elvetemült, velejéig romlott emberekkel van tele a világ:) A pszichiátriai gyógyszerek és pszichiáter apuka motívummal együtt az a benyomásom volt, hogy valami tanulmánygyűjteményből, valakinek a több évtizedes tapasztalatából gyúrtak össze érdekes történeteket, így kerekítve ki a hétköznapi életnél azért töményebb, eseménydúsabb sztorit.
Nekem a jó értelemben vett pillanatban élést, a mindfullness hangulatot, a pillanat megélését közvetítette, a felhagyni a meneküléssel az emlékek, félelmek elől, a nem félni a pillanat elillanásától, nem görcsösen kapaszkodni bele, hanem megélni, befogani - és ez közismerten, illetve a pszichológia és minden vallás és filozófia szerint is egy felszabadító, konstruktív lelkiállapot.
8,5/10 (Megfigyeltem, nehezemre esik objektívnek lenni, ha lehet így mondani ezt, ami magával ragad, megfog, ott indokoltnak érzem a nyolc körüli értékeket, ami nem jön be, ott meg akaratlanul lefelé kerekítek:)