Az O’Donnell-t építkezési célokkal eladták, így a Real Madridnak új stadion után kellett néznie. A Ciudad Lienal-nál található Velodrómo megfelelő volt arra, hogy a klub kielégíthesse az 1923-as igényeket. Arturo Soria, a Velodrómo tervezője hozzá igazította a helyszínt a labdarúgáshoz. Ez volt az első füves pálya, és kapacitása nyolcezer nézőt engedett a lelátókra a mérkőzések során. Tágas és kényelmes hely volt, ám ezek az előnyök nem kompenzálták azt, hogy milyen nehezen megközelíthető volt a pálya. Egy évvel később a klub Chamartín-nál épített stadiont, és maguk mögött hagyták a Ciudad Lineal-t.

A Campo del Velódromo

Az építkezések megkezdése után egy évvel megszületett a Chamartín stadion. Történelmi komplexum volt, mely kapacitása már elérte a tizenötezer főt, és a Real Madrid 23 évig nevezhette otthonának. A blancók egy Newcastle elleni 3-2-es győzelemmel avatták fel a stadiont, az angol csapat akkoriban félelmetes ellenfélnek számított.

A Chamartín stadion

A Chamartín stadion megépítésének ötlete mögött Carlos López-Quuesada állt, a klub korábbi játékosa és adminisztratív munkatársa, míg az építkezésért José María Castell felelt. A projekt részét képezte  egy nagy lelátó megépítése, mely négyezer jól felszerelt és kényelmes ülőhelyet biztosított a szurkolóknak. A stadion keresztelése nem volt zökkenőmentes, míg egy csoport a ‘Parque de Sports del Real Madrid’ nevet adta volna a stadionnak, addig a többség ‘Campo del Real Madrid Fútbol Club‘ névre keresztelte volna a csapat újonnan épült otthonát. A szurkolók azonban Chamartín-nak hívták, és annak ellenére, hogy ezt a nevet hivatalosan soha nemviselte a pálya, így vonult be a történelembe.